anyám borogass

különben volt egy véletlen, hosszú telefonbeszélgetésem a hugommal, ami nagyon felkavart. 

olyan dolgokat tudtam meg, amiket hasznos ugyan, de nem jó érzés.

hogy bár anyàm rendszeresen szokott engem basztatni, hogy keveset veszem ki a részem a családi életből és mér' nem járkálok segíteni hugomnak (az orszàg másik végébe),

ő maga (meg ők ketten apámmal) pont semmit se tesz.

megy a naaaagy képmutatás ezerrel.

miközben ha kishugom nem kapacitálja, oda se megy, ha ott is van, random érkezik (csak szól, hogy ők most elindultak, jó jó, nemjó - na olyan nincsen), olyankor mindig főzni kell, mert ők éhesek, majd a végén otthagyják hugomat a gyerekkel és romokkal.

és anyàm meri kérdezni hugomat, hogy de csak nem érzi azt, hogy ő nem segìt eleget...

az se úgy volt, hogy "jajjunoka, mindegy, milyen körülmények közt", mint ahogy hittem meg tűnt, mert ha nem láttuk, oltották-gyötőrték rendesen hugomat, hogy felelőtlen, meg leányanya, meg mittoménmégmi.

múltkor vettek nekik csirkéket, levágták, lepucolták, elvitték ajiba, csak mert hugom említette, hogy majd szeretne szerezni. én ezen fullosan kivoltam, főleg annak tükrében, hogy nekem meg orvosra egy forintot nem adtak, mikor kérni próbáltam.

na, amúgy ez se úgy volt, hanem adták a csirkéket, ha(!!) cserébe újsógor mindent megcsinál nekik a hàz körül. (felújítást, javításokat.) persze nem előre, hanem csak már az odaadásnál derült ez ki, már akkor mondták, hogy okk, de nagyon sokat dolgozik újsógor, messze laknak, kisbaba van, alig fog ràérni... (amúgy is tudott dolog, hogy a kapcsolatukban komoly válságot okoz épp az újsógor sok távolléte...)

na, azóta is cseszteti őket anyám, hogy mikor jön már csinálgatni.

(szerintem ennyit a falusi csirke se ér.)

és még olyan sztorik, hogy mikor anno hugomnak legelőször megjött 13 évesen, anyám mondta neki, hogy én bezzeg 14 voltam, és neki biztos azért jött túl hamar, mert bűnös parázna gondolatai voltak, és szégyellje magát.

és tudom, hogy ez a hazudós hugom, de azt is tudom, hogy anyám miatt lett olyan, amilyen, 

és bizony azt gondolom, ez a sztori igaz,és inkább hugomnak hiszek,

és jézusmária.

és hugom azért veszett össze majdnemhugomnal anno, mert elmesélte neki, milyen anyám, az meg kiakadt, hogy hogy mer ilyeneket mondani róla.

hahh, bezzeg ha tudná majdnemhugom, hogy anyám, akit így védett, a háta mögött mindig csak legyint rá, hogy jajj, neki egy szavát se lehet elhinni úgyse... (meg hasonló hízelgő dolgok.)

lehet, nézne rendesen.

szóval arra jutottam,

hogy bár látszatra én vagyok a feketebárány,

valójában mással is kegyetlen, csak kifele mutatja, hogy dehogyis.

hugom szerint ők sógorral elkönyvelték, hogy anyám nem tud anyaként viselkedni, és ha valami neki fontos, azt azonnal, meg kiemelten, de bárki más dolga az ugyan kategória, ami nem számít.

és ez nekem akkora megkönnyebbülés. hogy nem csak én látom ezt és így...

hogy minden.

[a pénzkérést meg nem írom le, hosszú, de a lényeg, hogy ha csak egy pici együttérzést tanúsít pénzadás helyett is boldog lettem volna, nem maga a pénznemadás a harag tárgya, hanem amit és ahogy mondott,

és ez ilyen ezredszer is szitu,

nem tudom, mit vártam.]