jajjezekafrontok

másra nem nagyon tudom fogni, mint az időváltozásra, túlhajszoltsággal és rosszul kajálással megturbózva, de no comment.

pénteken délutánig fetrengtem az ágyban, ám kevés volt. (halottnak a csók.)
a párterapit végigbőgtem, pedig kb sose tudok sírni a psziknek,
minden nehéz volt és szar és sok, és akkor a pasi is belémállt az odaúton, és ott végül elszakadt a cérna.
szombaton mienkgyerek, vasàrnap kvázi-unokaöcsém keresztelője (- nagy vidéki hepaj),
mindent kivettek belőlünk,
a lakás most egy romhalmaz lesz minimum szerdáig,
este már csak feküdtem az ágyon a pasi hóna alá bújva, és a melóba összekészülni is nehezen megugorható feladatnak tűnt.

sok, sok-sok-sok-sok-sok.


kedves tavasz! plíz, egyensúlyozódj már ki!


(a mai nap meg olyan minősíthetetlen, hogy le se merem írni, mi megy.
rettenet, de azt stabilan hozza.)