fúha meg minden

ajj, hát annyi mindent mondanék, tisztáznék, pontosítanék... de se időm, se energiám, se értelmét nem látom nagyon. szóval pár dolog csak:

hadd ne álljak le olyan alapvetéseket tisztázni, hogy pl (attól, hogy még nincs gyerekem) tudom, hogy a gyereknevelés egy brutál nehéz feladat, telistele félrement dolgokkal, hibázással a legjobb szándék és legnagyobb odafigyelés ellenére is, és max kitartóan törekedni lehet az elégjó szülőségre, ill hogy a tankönyvi ideális eset/gyerek az egy gyakorlatilag nemlétező elméleti képződmény, amit bemutatásra és viszonyítási pontként használunk. stbstb.

nem fogok a kályhától indulva véleményt fogalmazni, se ismeretterjeszteni, ez itt egy ad hoc jelleggel vezetett énblog.

nagyon hasznos volt azért ez nekem, sokat-sokat tanultam belőle és sokmindent rendeztetett össze a fejemben.

viszont meg is erősített abban, hogy anyuka gyereket érzelmileg manipuláló, apjától távolítani akaró viselkedése tényleg reális potenciális veszély.
(hú, az a mondat... de azért hámozzátok ki, pls.)

így szubjektíve nehezebb megelőlegezett bizalommal állni a helyzethez. (és a mienkgyereket aztán ne bánthassa senki! ugye.) viszont jobbat azóta se tudok.


de most picit elmegyek glamour-napos listát írni, vagy pinterestes outfit fotókat nézni, vagy lehet, hogy most az egyszer semmit se csinálni a munkámmal paralell, mittomén... hogy ki tudjon ebből szakadni az agyam.
amúgy is nagyon nehéz hét ez, fogyok elfele, túl sok így a mindenmással egyben.