pasi update

nyomaszt, nyomaszt, nyomaszt, hajj, szörnyű.

nem tudok ezzel mit kezdeni. van a férfi, akit szeretek, meg a férfi, aki nemő, az a szívtelen izé olyankor nem is hasonlìt.

tudjátok, hogy én bántalmazó háttérből jövök, és ennek megfelelően nem is olyan vagyok, mint aki nem - remekül át tudok lépni az ilyen kellemetlen epizódokon, hogy rendeződjön a viszony.
(ill régebben jobban át tudtam, ma màr ez nem megy valami jól ahhoz képest, sok gyomorgörcs és félelem és disszociáció marad egy krízis nyomàban...)

így most gyötörnek a kétségek -  beszéltünk a történtekről, és sajnálja, és igyekszik,
én mégsem érzem ugyanazt a biztonságot, mint előtte, és nem látom biztosítva, hogy nem történik hasonló újra, mert azt mondta, mindenkinél van olyan pont, hogy elveszti a fejét, de én nem tudom, nem hiszem... vajon tényleg?

elfáradtam abban, hogy visszatérően kiselőadást tartsak az érzelmi támogatásról, kapcsolati alapokról, a másik tiszteletéről, az összes ilyen szarsàgól, aminek alapnak kéne lenni, de ilyenkor kiderül, hogy nem az, vagy nem mindig az,

ugyanakkor azt is tudom, hogy messze a legklasszabb férfi, akit valaha ismertem, és vele gondoltam a hàtralevőt élni, és nem fogok lelépni, nyilván,

és akkor most mivan.


ja, persze párterápián azóta se voltunk, mert nincs rá pénz, ő se pszinél, mert nincs pénz (ja, de, az ingyen lenne), idő (mert aznap akkor nem tudna pénzt keresni, különben is nyelvet kéne tanulnia), meg aki ingyen van, az nyilván rossz, úgyhogy értelme se.
de ha minden érvet megdöntök, jön az ultimate - hogy én meg megvettem a fitnesszbérleteket és nem mentem el, akkor mit várok.

és tudom már, hogy vannak bàntalmazó jegyek benne, és rohadtul kéne rajta dolgoznia (az érzelemkezelésen, az igénykifejezésen, az alkoholista és elhanyagoló és szerintem erőszakos apa + mártíranya romboló hatásán, mert naná, hogy behúztam egy ilyen embert, csukott szemmel, ezer közül is megtalálom) - de nem lehetek a terapeutája. nem tudok. nem akarok.
ő meg szerintem egyszerűen nem hiszi el, mennyire fontos volna ez, mindig-mindig lerázza, és mindent elébe vesz.
és tehetetlen vagyok teljesen.
teljesen.


na jó, ezt érzem most, elkeseredve, de azért látom és tudom, hogy ő nem az exem, ő okos, és fejlődött már rengeteget, már szuperszeretve érzem magam, és továbbrais, ehhez képest is mindig egyre jobb minden (kivéve, mikor ìgy visszaesünk), és tényleg pont azt akartam előtte megírni ide, hogy már abszolút a házasság környékén ment a témàzás,
meg tökre flottul működött szerintem, az is lehet, hogy ezt is én reagalom csak túl, mert minden kapcsolatban van ilyen,
csak közben nem tudom, nem tudom....
és bírnátok őt, meg egy nagyon jó ember (mikor nem ilyen), és nagyon jó apa.

ezért nem tudom, ez zavar össze, ez myomaszt.