megy a kukàba

az egész nap. hatékonyságból egyes. egy szobanövény is aktívabb nálam.

a legrosszabb, hogy ettől nyomorultan érzem magam.

nem tudom képviselni azt az álláspontot, hogy nagyon fáradt voltam, és ezért fetrengem végig tétlenül a napot,

mert magam se értem: most tényleg ennyire fáradt vagyok? vagy kiszàradtam? rosszul ettem? vagy lelki okok? vagy mi?

tök sokat pl csak feküdtem az àgyban és hallgattam a csöndet.

valahol rettentően hiányzik az a fajta élet, amikor senkinek se taŕtozom elszámolással, a saját időmben és életteremben azt csinálok, ami aktuálisan jön/jólesik, és senki nem szól be, hogy nem pakoltam/takarìtottam/főztem/bármi, amit szerinte megcsinálhattam volna.

annyira szeretnék bűntudat nélkül szétzuhanni/vegetálni néha, úgy, hogy utólag se vàgják a fejemhez, hogy [akármi].

annyira utálom magam, amiért még ez se megy.