2018. június 18., hétfő

az csudálatos dolgokàllása

a szombati posztveszekedős trippen kívül amúgy volt sok más szóraérdemes is előtte-utána.

például hogy hazacígöltünk és összeraktunk 2 szétbontott ruhásszekrényt,

átszállítottunk (és cipeltünk) 2 kisebb, ám nem bonthatót az albiból,

ennek örömére rávettem a pasit, hogy rendezzük át a lakást (és ne hajítsunk ki egyetlen régi szerinte'szar't szekrényt se),

(amitől újfent úgy érzem, van szemem az ilyesmihez, mert most sokkal nagyobbnak tűnik, meg nyertünk csomó teret, úgyhogy win-win),

és most nem az, hogy minden szanaszét van, de semminek nincs is helye még kb,

ráadásul csomó cuccom jön még át nekem is,

szóval az egész nem otthon épp, hanem káosz a köbön.
(ronda is, meg semmit nem is találunk, mehh.)

emellett sógornőmmel hármasban voltunk a Body (bodies? nem segít a gugli pontosítani) kiállításon, na, tudjátok melyiken, holttesteket nézegetni edukálódni.
(a máj mérete és elhelyezkedése is megdöbbentett, valahogy máshova gondoltuk eddig, pl.)

tegnap pedig ugyanilyen felállásban meggyerekszigeteztettük A gyereket. (ez megint különposztnyi élményanyag.)
kapcsolatunk rohamtempóban mélyül, letudtuk a megkakiltatást és a bepisilve ébredés intézését is (apának azért toll a fülébe, hogy mindezt én)
- szerintem a harmadik talàlkozásunkon hányni fog.
viccen kívül nekem ez mind ilyen 'omg-wtf' szitu, de hogy így az is, mikor random összepuszilgat vagy hozzámbújva alszik, nem csak, mikor azt szakértjük meg, hogyan kell jól kitörölni a popóját vagy ... (értitek.)

közben láttam videót unokaöcsémről, vagyis ahogy a pocakot mozgatja (hihhetetlen para), meg drukkolok a majdnemunokaöcsémnek, hogy picit maradjon még bent (mert kórházba kerültek),

és, tudjátok, most kezd leesni, hogy ELKEZDŐDÖTT, nincs visszaút: menthetetlenül belépett a gyerekezés az életembe!
gyerekek, gyerekprogik, gyerekekről és gyerekprogikról való beszélgetés,
atyaúristen.


na, szóval ilyenek.

7 megjegyzés:

  1. Oltari szerencsed van a kislannyal!
    Oke, lehet majd nyugoskodes, de nem piskota ez a kozvetlenseg, szuper jo, es konnyebb igy sokkal!
    Ugyes, nagyon ugyes mindket fel!!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. hát én még mindig csak kamillázok, mert nagyon nem így képzeltem a folyamatot!
      (sokkal lassabbnak, visszafogottabbnak, másabbnak, vagy én nem is tudom...
      nem pozitív-negatív értelemben, hanem csak... hát érted.)

      (épp erről posztolni jöttem vissza amúgy :D)

      Törlés
  2. 😄
    Majd azt is olvasom
    Csak ez a meloooo
    🙁

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. még nem készült el, mert itt is meló meg unokaöcsi meg minden :0 :)

      Törlés
    2. szóval csak arra gomdoltam, h pont ezen a témán járt az eszem, és így pláne tök örültem a kommentednek

      Törlés
  3. hadd anyázzak ide egy rövidet: mintegy mellesleg említettem anyámnak, h állítólag szerencse, h ilyen közvetlen a kiccsaj, meg jó ómen,

    mire közölte, h ó, hát várjak még, ez még semmit se jelent, még bőven változhat,
    [és körülírta még 3féleképp, h fog is],
    meg amúgy is, most épp biztos mindenkivel ilyen,

    és én most annnyira dühös vagyok, mert azt a kis bizakodást, azt a jóérzést is elvette, hogy ebből vmi jó fog kisülni,
    és azóta brutál szorongató gyomorgörcsöm van,
    mert mit is gondoltam,
    hogy is szerethetnénk egymást a gyerekkel, ugyan.

    mindig elfelejtem, h nem szabad beszélgetnem vele semmiről se.
    mert basszus, hat, amiket mond.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sajnalom ezt a hozzadallast...
      Ugyesek vagytok nagyon!

      Törlés