lenyugodás van

nagyon veregetem a vállam a tegnap miatt: csak ide a blogra írogattam sokat kétségbeesésemben, de amúgy a munkámat remekül végeztem, kifejezetten disztingválósan, ha a végére bele is fáradtam teljesen,

a faszom külsősök faszom idegesítő faszom faszomságait is korrekten elviseltem (ezek, ha jönnek, kiakasztanak mindannyiunkat mindig, és sajna szeretnek idejárni),

és a pasival se vesztem össze, mikor felhívott, such önuralom,

aztán onnantól, hogy lázas körülugrálós lecsókészítésre léptem be az ajtón, egész rendben is volt minden. (nekem főzte és nem én kértem.)

jó, hát anyámék épp nem értek rá beszélni, mert nagyon imádkoztak a mama mellett. (mostmár végig ez lesz.) 

jó, hát a pasinak ilyen cselekvősen gondoskodó skilljei vannak csak. (mikor hajlandó vagyok ebből kiindulni, át is jön a nagy igyekezet.)

jó, hát mikor szeretkezni akartam, szimplán benyögtem az igényt alvás előtt szóban. (mondta is, hogy nincs kedve, már ki se bírja nyitni a szemét, ez biztos nem lenne jó, aztán csak kiakadnék - majd mégis olyat produkált, hogy alhattam egy nyugodtat.)

jó, hát kevés volt azért az alvás, de már csak 11 órát kell kibírni, féllábon is. (aztán mondjuk család, de ennyivel kevesebb.)

valahogy majd úgyis lesz.