juhú.

nemrég a fiúk visszakísértek hozzám egy láthatóanturistát, aki cseppet sem zavartatta magát,

simán besétált a hátam mögött,

és én simán nem vettem észre, még akkor se, mikor már kifele kísérték, csak mikor megjöttek.

amellett, hogy rettentő kínos

(és remélem, ritka),

mostantól abból kell kiindulnom, hogy a koncentrációs képességem nem volt hajlandó reggel kelni velem. 

(vagy tüntetőleg kocsiszínbe ment az elromlott metróval, ki tudja...)

vidám munkanapnak nézünk elébe, sallalaaa...