apáknapi

számomra rejtély, hogyan lehet mindenféle eseményekről időben tudomást szerezni, az a bosszantó tapasztalatom az internetekkel, hogy főleg utólagos beszámolók formájában jön szembe az infó (- illetve gyanítom, én élek szatyorban, ezen még dolgozni kell).

így külön hálát adok, hogy múlthét közepén beleakadtam, hogy apák napja.

mi ezt sose tartottuk, nem is érdekelt, szerintem úgy általában ellentmond a családdinamikánknak. (jellemző, hogy most se jutott eszembe a sajátomra vonatkoztatni, khm....)

ellenben a pasi identitásának fontos része az apasága.

pikk-pakk körvonalazódott az ötlet: kéne valami jelképeset.
vett anno egy képkeretet, olyan egybensokfotósat, azóta se kezdett vele semmit, pedig ilyesmire szánta, lehetne az.
a tesójától remek fotókat szereztem, fürtös informált, hol érdemes nyomtatni...
szerencse a szerencsétlenségben, miszerint szombaton nem utaztam a ballagásra: kettesben hagyott a kerettel, volt alkalmam időben ellopni. hónom alatt végighurcolva a városon fejben összeraktam a kompozíciót (miközben majd' megpusztultam közérzetileg, és még pont össze is voltunk veszve, úgyhogy néha keményen győzködtem magam, hogy jobban szeretem, mint amennyire haragszom), és némi balfaszkodás, fedősztoris mismásolás, majd kapkodás után voilà,

mire jött át uzsonnázni, ott várta a kész mű a kanapénkon.

(állati jó lett az összhatás is, a fotók is, némelyik megvàgva ugye a nagyobb hatásért, tényleg pont, ahogy elképzeltem,
az is, hogy nagy ártatlanul kavargattam kint a lecsót, így ő vizsla pillantások nélkül hatódhatott meg...)


azt hiszem, most tényleg sikerült valódi meglepetést és örömet szerezni.


szóval nagyon köszönöm az univerzumnak, hogy összehozhattam. (és az egómnak is, hogy a kiélezett pms mellett se hisztizett be játszmázósra, pedig jajj de az jönne zsigerből még mindig. cserébe most elbüszkélkedem, milyen fasza barátnő is tudok én lenni, deal.)