jóságok

most nem volt valami hűde a lista, meg kell erőltetni az agyam rendesen.


talán a szép idő,

hogy nem haltam meg mégse, pedig màr egész ráflesseltem a témára,

hogy voltak, akik támogattak lelkileg, mikor már azt se tudtam, micsináljak,

a cipőm, amit tök hamar és rendben kihoztak és már le is fújtam azóta,

hogy fogok majd neki örülni is, bár még egy percet nem sikerült,

újcsaj cukisága, hogy felhívogatott csacsogni meg kijelentette, hogy nem bírja tovább és az ágyunkra készítette a karácsonyi ajinkat,

maga a tény, hogy idén egymástól függetlenül 3-an is a márciust választották az utódecemberi ajándékozáshoz, mert ez azért eléggé vicces anomália,

hogy ugye 2 napig rendesen működtem meg pörögtem meg minden, tök régen volt ilyen,

és a süti meg a kaja is istenire sikerült, ahogy a nagykönyvben,

meg voltam xtrán csinos meg mosolygós is a héten, végülis, ezt máskor is lehet majd,

meg ma is majdnem elmentem egy szupi programra, amit én találtam, pedig, és azért ilyet is lehet még,

és sétáltam többször is nagyokat, még tegnap este is, vitt a lábam és lazított lefele,

meg napoztam ügyesen sokat,

meg a pasi is jó volt, míg be nem vágta a durcát, úgy értem, érzésre aktuálisan jólesett, akkor.




szóval, végülis azért voltak, vannak. kár, hogy főleg a nyomorúságot érzem, és az örömök nem jutnak át rajta, meg félelmeim vannak, rémálmaim, szorongàsok, amiket rohadtul unok is, meg száninak is gondolok, meg semmit se így képzeltem.

de jóságok azért legyenek még, azokat szeretem listázni.