ezmiezek

kimerültség. brutál. #elegemvan

próbálom úgy felfogni, hogy hát ez egy pszichésen és (emiatt) fizikálisan is (xtrán) megterhelő hónap volt,
nem csoda, ha azt érzem, fogyok kifele az erőmből. zavaros hullámvasút az egész.

no meg az idő, a melegedés, frontok és a szél - mások is megérzik, nyűglődnek, agresszívebbek, türelmetlenebbek, sokan nemalszanak. szerencsés vagyok, hogy látom ezt a rengetegemberen, így értem, mi mért történik.

azzal mást nem lehet, mint elfogadni és várni, hogy elmúljon.
és a tavaszi fáradtság nevű rém is... lehet, hogy már itt van?

meg vannak olyan felismeréseim, hogy annál, hogy nem múlik el, csak az félelmetesebb, hogy elmúlik. mert ha elmúlik, semmi nem marad belőle. legbelül meg nem akarom őt elveszíteni...
bevallom, ez van még mindig.

meg hogy az élet dobálja az ijedelmeket, mikor emberek arra célozgatnak, hogy egy ligában játszom holmi nemférfiakkal. én attól mindig és nagyon kiborulok, dühös leszek - hát azért, mert félek. mert a szerelmeim, akiket vonzónak találtam, sose viszonozták, ezek a kis lúzerek meg... belehalnék, ha kiderülne, hogy tényleg velük vagyok egy pályán.
sért már a feltételezés is, hogy ilyen szinten meg kéne alkudnom, hogy el kéne fogadnom egy számomra férfiatlan hímnemű minden szinten derogaló közeledését, ha nem akarok egyedül megrohadni.
na ne.

próbálom mantrázni, hogy ez normális egy szakítás után, hogy más is fél, hogy egyedül marad, hogy sose lesz már ilyen jó senkivel, sose lesz már ilyen jó pasija többet.

azért kemény.

tele vagyok ellentmondó vàgyakkal is:
hadd legyek egyedül, de azért legyenek tartalmas emberi interakciók, ha rámjön,

hadd ne kelljen semmit, de azért sportoljak meg tanuljak meg főzzek meg jóprogik...,

múljon el, de közben csináljuk inkább vissza,

lehessek otthon, de menjek is sokat,

sírhassak nyüsszögve a takaró alatt, közben tudjak mosolygós könnyedséggel ragyogni másokra,

hadd akármi, meg az ellenpontja is egyszerre, és a köztes árnyalatok.

hát ez így nyilván nem működőképes, szóval vergődök rendesen. néha tudni vélem, mit akarok, legtöbbször viszont mehh... fák vannak erdő helyett, rés a pajzson. (mit egy rés..  ez már inkább szita.)


mondanám, hogy nem így képzeltem a tavaszt, de minek.


nektek jobbat! szebbet!
#hellómárcius
#kialakul?