mostanában jóságok

képzeljétek, tegnap a pasinál megcsináltam szilvásban is a sütit és teljesen jó lett. (csak elcsomagoltam neki a felét, így nincs fotó, pedig szép is volt..). legközelebb mondjuk simán visszaveszem a cukrot 10 dekával, bizony, idáig jutottunk, hogy már variálom, annyira juhú.

minden növényke életben van még. (kopp-kopp.)

múlt héten véletlenül turiztam magamnak egy rámöntötték, duplagombsoros fekete szövetkabátot háromezerért, olyat, mint amiket tavaly is, mostanában is vágyakozva nézegettem az üzletekben, csak a gallérja más. (mondjuk inkább vettem volna szürkét vagy barnát vagy olivazöldet, no de ez legalább univerzális.) boldogság.

meg vettem háromezerötért egy farmert, amit először utáltam, hiszen annyira nem is jó és egy többórás kétségbeesett ázsiacenterezés csakazértis eredménye, de cuki megnyugtatott, hogy oké, és én is látom, hogy igazából jó benne a seggem, ami elég fontos, és a pasi is megdicsérte, úgyhogy már megbocsátottam magamnak.

újcsaj és cuki kapcsán rájöttem, hogy képes vagyok gondoskodó/vigasztaló/támogató odafordulásra (kényszeresen megoldós-tanácsadós megmentős attitűd nélkül is), ami végülis egy tök jó tulajdonság, kicsit fejleszteni kéne persze, de jé.

voltam a kiállításon. lett véleményem is. meg is fogalmaztam. (csak nem tudom, kirakjam-e.) tök büszke is vagyok rá, mert szerintem bőven túljutottam az "ez szar volt" szinten, amit amúgy mindenkitől hallok. ezt csak azért emelem ki, mert mostanában komolyan kétségeim támadtak az okosságomat és műveltségemet illetően (először kiderült, hogy teljesen rossz helyre pozicionálom Új-Zélandot, majd, hogy simán egybemosom Elton John és Paul McCartney személyét. ja, és múltkor valamiért következetesen ly-vel írtam egy j-s szót, azt nemértem.) no és ez most számomra kicsit ellensúlyozza.

múltkor helyre kis vacsit rittyentettem a pasinak, mire hazaért, és ő boldog volt tőle, én meg büszke.

van egy hátizsák, amit nagyon szeretnék, de most se tudtam megvenni, hiába volt leakciózva, és a pasi megkérdezte, legyen-e a karácsonyi ajándékom.*

esett a hó.

süt a nap.




*ennél a pontnál jöttem rá, hogy az istennek se tudok tisztán örülni a dolgoknak, itt is az jutott eszembe, mi a fenének kérdezte meg, ahelyett, hogy meglepett volna vele, tudta, hogy legfeljebb jövőre venném meg magamnak... egész hülye érzésem lett tőle.
és kb minden ponthoz tudok olyat, hogy "szuper, de". (nem kb, hanem mindhez.)
az normális, hogy ilyen kevert élményeim vannak, és nem tudom őket szánsájnhepiskedve csak pozitívan látni? ettől még jók, de ott van mellettük a rossz is.