kirándulás helyett lófaszka

hajnalban felcsörgették, hogy tíz perce van összekészülni, jönnek érte, viszik mégis szoliba.

mai minőségi közös idő kuka.
feltöltős, mókuskerékből kirángatós aktív kikapcsolódás kuka.
az egész "annyira szükségünk lett volna már erre" nap úgy, ahogy van, kuka.

a lelki egyensúlyom most kicsit behisztizett, de már dolgozom rajta. (reggel óta. és még nem vagyunk annyival beljebb. érzem, hogy elszívta az enerdzsim egyfajta kétségbeesés: nekem borzasztóan hiányzik a törődés, a beszélgetés, a figyelem, és nem és nem és nem akar összejönni, és emiatt most a zavart lézengés. szóval a komplett délelőttöm is kuka. viszont legalább már tudom magamról, hogy ilyenkor ez történik. hogy igazából nem bírom el a lelki szükségleteim deficitjét és úgy viselkedem tőle, mintha beteg lennék, nem tudok figyelni, cselekedni, nem tudok semmit. általában nem látok rá, nem értem, mi történik, így nem is tudom lekezelni. most igen. és ez nem a rugalmasság hiánya, asszem, hanem hogy nincs lelki tartalékom, nincs több láb még most se. pedig ez csupán egy vállrándítást ér, aztán újratervezés.
ez a három nap csupa újratervezés, sírás és dráma amúgy. nem, most nem sírok, és igen, voltam a kiállításon is, csak el kell érni, hogy ne legyenek lelki hiányból lézengős órák, napok. ne legyenek ilyen megoldatlan hiányállapotaim egyáltalán. kihívás a köbön. egy újabb. gyűjtöm-e őket...)