figyelgetem ugye az időhöz való viszonyomat, mert fel akarom számolni a késéseket. (mert roppant stresszes, idegesítő, illetlen és az állásomat is jó lenne megtartani. és igen, én mindig késős voltam, rengetegszer estem be az utolsó utáni pillanatban már az áltsuliba is, ha jól emlékszem. - bár már akkor se aludtam eleget...)
két okot vélek felfedezni. a jó, hogy ezeken már egy ideje ügyködöm, a rossz, hogy még gyakorolni kell. (de nagyon határozott fejlődést látok! yeee!)
először is: képtelen vagyok felmérni, mi mennyi időt vesz igénybe.
(pl a konkrét indulás, az is számolandó, sőt! mert idő, míg felveszem a lábamra a valamit. aztán ki-bezárogatni az ajtókat. aztán kiérni a ház elé a megállóba. sokszor elfeledkezem róla, hogy átérni az úton, az lehet percek is. és kimaradhat egy troli. vagy csak késik.
meg aztán adódhatnak komplikációk: kiderül, hogy az a cipő valamiért nem jó, vagy még ki kell törölni a szandált, vagy zoknit kell cserélni, vagy valamiért visszaszaladni - otthon hagytam, nyitva hagytam, nem kapcsoltam le... vagy a semmiből rámjön a szapora és ottragadok. vagy akármi.
na, én ezeket sose számoltam bele, pedig. és ez még csak az elindulás pillanata - ami nem is pillanat.
így már el tudjátok képzelni, miről beszélek.)
a másik ok meg, hogy túlbecsülöm az erőmet és alul a fáradtságot.
(pl elszámolom a napot és későn kerülök ágyba, nem tudok aludni, vagy szimplán csak jó ötletnek tűnik nem kihagyni az esti akármit. reggel meg elalszom. vagy félálomban kinyomkodom az ébresztőt - olyankor még azt se tudom, mit csinálok. és/vagy semmit nem találok, mindent rossz helyen keresek, fogalmatlan kóválygás az egész. és/vagy mindent lassabban csinálok. és/vagy annyira koordinálatlan a mozgásom, hogy az összes tereptárgynak nekikoppanok, leejtem, mellépakolom...
a fáradtság az durva. szinte mindig durvább, mint tippelem. és már az is elég, ha csak szimplán túl sűrű volt az előző pár nap társulva 1-2 óra alvásminusszal.
a kialvatlanság meg megnyirbálja a kognitív funkciókat.
ilyesmik.)
szóval ezeken kell tovább melózni: még többet ráhagyni mindenre, még ügyesebben előre gondolkodni, stb... bele kell törődnöm, hogy egy nap sokkal rövidebb, mint szeretném, és a kötelezők nem érnek rá a fun dolgok javára. és a pihenés nem opcionális, különben szétesnek a dolgok.
ez amúgy csak nekem ilyen?
nektek triviális, mire mennyit számoljatok? mikor kell indulni, hogy időben érkezzetek? ráhagyni a (meglepően gyakori) váratlan dolgok miatt? nem az alvásidőn spórolni?
tudni, hogy sűrű időszakok után többet kell pihenni? (vagy ti jobban bírjátok?)
vagy ez is úgy van, hogy nem lehet mindig, csak nagyrészt?
vagy ti hogy'?
csupa kérdőjel :)
szia :)
VálaszTörlésnekem talán annyival könnyebb, hogy agglomerációból megyek, szóval van a busz, amit nem lehet lekésni, mert a következő csak fél óra múlva megy, és az már mindenképpen késő. így megvan az az időpont, amikor legkésőbb ki kell lépnem a kapun. ahhoz megvan az az időpont, amivel előbb fel kell ahhoz kelnem, hogy mindenféle vis majorra számolva biztosan el is induljak. ez nálam tágan van számolva, mindenre ráhagyok még kb 10 percet. és ebből számolom ki azt, hogy mikor kell lefeküdnöm legkésőbb ahhoz, hogy fel is tudjak kelni akkor.
ez nem egyszerű, mert egy szűk időkeret áll este rendelkezésre ahhoz, hogy mindennel össze is készüljek reggelre, amivel kell. pl kikészítem a ruhákat este. amit utoljára ovis koromban csinált meg anyám, de milyen igaza volt :D este lefőzöm a kv-t. meg ilyen apróságok, amikkel utána reggel nem kell bajlódni. akkor sem venne igénybe többet mint 5 perc, de így nem kell megszakítani a robotrutint :D első a kv melegítés, addig elmegyek pont pisilni meg felöltözöm - és ez így alig vesz többet igénybe, mint 30 mp tényleg, addig melegít a mikró, aztán kv-cigi, aztán fogmosás-fésülködés-smink, még egy kör a wc-n, kaja a hűtőből a táskába, ami szintén össze van úgy készítve, hogy csak kiveszem, és mehetek is. ez az egész így 20-25 p kényelmesen, ezért ráhagyok 1 órát. szóval ébresztő megszólal, akkor még van 10-12 p nyitogatni a szememet, kimászom, kv a mikróba, ruhák menet közben fel, ez sem volt több 2 p-nél, 10 p kávézás, aztán a többi, általában még marad egy 10 p-em, és így is annyival indulok korábban, hogy még gazdagon várok a buszra, kényelmesen és teljesen stresszmentesen.
viszont nagyjából a hétre előre ki kell találjam, hogy melyik napra mi esik. pl ha főzök valamit este, akkor aznapra nem tervezek hajmosást. és akkor azért marad még lefekvés előtt egy kis időm ki is kapcsolódni.
de igen, sajnos a munkanapokba kevéssé férnek bele a spontán szabadidős programok, mert azt csak az alvásból lehet kispórolni, aminek meg fentebb remekül leírtad a következményeit :D és most még süt a nap reggel, meg jó idő van, nem akkora vész lendülettel elindulni. de sötétben meg hidegben ugyanez, na attól már azért kicsit előre rettegek.
(és nincs pl. két gyerek, akiket reggel el kell animálni a közintézményekbe :) az lehet minden nap bajnoki teljesítmény, ahhoz képest időmilliomos vagyok reggelente.)
és ez tényleg a spontaneitás kárára megy, meg hát a hazaérésre is rá kell az időt számolni, szóval ott is van egy végső határ, amikor a valamelyik buszhoz el kell indulni. folyamatos a matek. de az sem volt semmivel sem jobb, amikor itthon ültem egész nap, szóval nem panaszképpen mondom :)
igyekszem redukálni a háztartást pl, az van, amit a hétvégén megcsinálunk, de azt sem akarom, hogy más programunk se legyen, mint a takarítás. tehát a lényeg az, hogy kaja legyen és a mosás meglegyen, és a héten még egyszer csinálok valami kis főzést, de nagyon egyszerűen oldom meg. a pakolászás meg takarítás meg olyan, amilyen. nem feszülök rajta, és nem vagyok hajlandó sokat áldozni rá a pihenőidőből. inkább legyen rumli, de vidámság, mint stressz a semmin.
az a szerencse, hogy nagyon igényünk a hétköznapokon társadalmi életre nincsen, most ezt éljük, hogy dolgozunk mind a ketten végre, örülünk is neki, most egy-két évig ez ok, legalább anyagilag kicsit erősödünk. de azt, hogy ez már így legyen a következő 25 évben, azért nem tudom elképzelni. inkább majd valamit vállalkozunk, ha kiforrja magát, de ez még azért képlékeny eléggé.
meg emellett még ott a suli, a nyelvtanulás, a család se volt nyugis mostanában, szóval nekem ez a fajta rendszeresség most egyfajta pihenés és nyugalom, most nagyon jól esik.
Na akkor kepzeld el mindezt kocsival, amikor fix idore kell menned, de fogalmad nincs, hogy mikor, hol, mekkora dugo/baleset/parkolohely kereses akarmi van! Na ebbol kifolyolag en mindig kabe masfel/egy oraval hamarabb indulok el mindenhova. Es a helyzet az, hogy a legtobb esetben mindig szukseg is volt erre az idokeretre. Ilyen az, boseggel ra kell hagyni, es figyelni, mi mennyit vesz el, aztan, ha mar van rutinod, akkor faraghatsz belole le, hogy ne 80 perccel korabban kelj, hanem csak 67. etelka jol leirta a kaves trukkot, van aki ruhat keszit ki, es a tobbi.
VálaszTörlésjesszus. akkor nem bánom, h nem vezetek... :D
TörlésNe is mond.Nekem ez mindig probléma volt.Mostanra ez nehezítve lett két gyerekkel aztán májustól újra munkábajárással.Már fél évvel előtte azon stresszeltem,mikor keljük,induljuk oviba onnan rohanás munkába...Visszatartottam a nagyobbat oviba,nem is tudom mi lett volna ha az egyikkel majd suliba is menni kell.Mindennel kapkodok,folyton rohanok.Akárhogy próbálom ez nem megy nekem máshogy.Pedig hétköznap már nem is főzök...
VálaszTörlésez meg brutál, el se tudom képzelni :O
Törléstalán próbáld meg első körben azt ütemezni, hogy egy negyed órával hozz mindent előre, mintha előbb kellene beérned a melóba. meg a felkelésre kell tréningezni, nem olyan nehéz megszokni, hogy kitűzöl egy végső időpontot, amikor minden körülmények között ki kell jönni az ágyból.
VálaszTörlésén is baromi sokáig csináltam a szundizást, de pont csak ezt a katyvaszt eredményezi. meg elvileg, olvastam itt az internetekben, már nem is tudom, mikor pörgött, hogy ugye szarabb, ha visszaalszol, mert elölről kezdődik az alvási ciklus, és még fáradtabb lesz az ember az ilyen 5 perces szunyókálásoktól. meg nekem itthon le is tépik a fejemet miatta, ha én kelek korábban, mert neki meg baromira zavaró :D szóval le kellett szoknom róla, és bár nem volt zökkenőmentes, de meg tudtam szokni, és kb. azóta nincsen komolyabb gondom a felkeléssel, talán egyszer aludtam el komolyabban az elmúlt években. nem feltétlenül vidám mindig, de a kis 10 perces nyújtózással jobban magamhoz tudok térni, mintha még vissza-visszabólintanék.
és reggelre nincs feladat! mindent eldöntök elalvás előtt, megtervezem, kitalálom, szóval biztosra megyek, most itt a cipős meg zoknis dolgokra gondolok, amit írtál. olyasmit veszek fel, amiről tudom, hogy nem lesz vele gond. a kulcs ott van a táskám mellett, vagy a zárban, még véletlenül sem kell keresgélni, ilyen apróságok vannak. mindent, ami kellhet, még este elintézek, reggel csak az indulás van.
én mondjuk a hajmosást is este intézem, de tudom, hogy van, aki szeret úgy elindulni, hogy frissen mosta, hát akkor arra rá kell szánni a plusz legalább fél órát.
én úgy számolok, hogy meglegyen a nyolc óra alvás, mert tudom, hogy annyi kell. ebbe még fél-háromnegyed óra csúszás beleférhet, ha úgy jön ki az este, de úgy számolok, hogy 10-kor szigorúan elmegyek fogat mosni, bármi van :) és akkor annyi időm van itthon, amennyi a hazaéréstől addig tart, ebbe kell beférjen minden. általában egyébként simán működik, és nem ilyen katonás, mint leírva hangzik.
tudom, hogy kicsit szigorú rendszernek tűnik, és pl. az 1-2 gyerek simán azonnal felrúgja majd, de én így tudtam megoldani ezt, nekem is nagyon sok gondot okozott a reggeli indulás.
de neked pl. most fontosabb, hogy élj meg nyüzsögj is egy kicsit, más azért az élethelyzeted, szóval ezt azért érdemes magadra szabnod.
szoktam azt csinálni, hogy lefekvés előtt még lefuttatom, hogy reggel pontosan mit fogok csinálni. de rendesen, lebontva, hogy megszólal az ébresztő, akkor felkelek, a ruhák hova vannak kikészítve, megmelegítem a kv-t stb. és reggel aztán csak követem a tervet :D hülyeségnek hangzik, de működik.
hát, a hajmosás, az olyan, h muszáj és kész, azt mindig bánom ha lespórolom...
Törlésruhakikészítés helyett én csak este végiggondolom, h majd mit, több verzióban is, sokszor jegyzetet írok reggeli agyatlan önmagamnak, mit ne felejtsek el, és kirakom a telefon alá, h megtaláljam..
szundi meg sajna ősellenség :D