gyorshírek

az történt, hogy a hétfőre mondott eső miatt előrehoztuk a kirándulást vasárnapra, és milyen jól tettük.

szarul voltam szombaton is, így Clara jelenléte duplán jólesett, este hazarohantam, összecuccoltam, összeszedett a pasi a kórház előtt, ahol varratszedésen volt, át hozzá, hogy korán mehessünk, alvás.

döcögősen indult, de kellemes kirándulós lett a vasárnap Visegrádon, kimerülés, nyügi, de azért ki nem hagytam volna. (méginkább hegymenetes, darazsas, vízhólyagos, túrókrémes fagyis, jó.)

hétfőn meghallgattam a riasztási próbát (ijesztő), visszaszereztem a telefonom meg ügyeket intéztem, rohangáltam, nyugtáztam, hogy cuki beteg a lakás meg betegszagú (úgy örültem, hogy idén csak a hangja ment el a táborban, erre megfázott a Balcsin), pasival megnéztük a belvárosi Decathlont, mászkáltunk mindenféle boltokban, filmeztünk, a másodikba belealudtunk, úgy elment a nap, hogy még.

ma ráérős bújós ébredés után elrohantam begyűjteni apám bérletét, összeszedtem a nagy pakkal kóválygó kishugomat, szereztem ülőhelyet a levegőtlen, fojtóan betegszagú, tömött kórházi váróban apámnak, mielőtt elájul (ilyesmi lehet a pokol), vártunk, kiszedték a varratait meg a csövet, fájdalmai lettek. nyugtáztam, hogy ők is betegek (apám az éjjelt fosta végig, kishugom félre kellett álljon a kocsival egy bokornál), elkísértem őket a kocsiig a külvárosba.

most egy késdobálóban ücsörgök becsípve (ez nem volt a tervben, de nagyon megrázó volt a délelőtt), egy(!!!) sörrel (ami nem tudom, miért szállt egyből a fejembe, mikor reggeliztem), sok dolog vár, és nem tudom, hogy veszem rá magam, aludni vágyom ugyanis, csak.

persze minden meglesz: kitalálom, mit főzzek és bevásárolok és megfőzöm, lakás- és nádjakarbantartó munkálatok is lesznek, még ügyek, még mosás, még hasonlók,
aztán alszom, és ...
és akkor jó, ha zajlik, most meg zajlik, szóval.