vagy ne hagyjuk

pánikrohamszerű. nem kapok levegőt. remegek. visz ugyan a lábam, de mintha ki akarna csuklani alólam minden lépésnél.

miért kell ilyen egyszerű, hétköznapi dolgoknak ennyire nehéznek lenniük? egy-egy nemakarom dologba beleszövődnie az összes aktualitásnak és 30 év családi sérelmeinek?

gyűlölöm ezt. és gyűlölöm, hogy ma megint úgy kell tennem, mintha tudnám, hol vannak az aknák, pedig nem tudom.