azért ez még mindig mekkora bánat... nagyon hiányzik és totál irreális módon vágyakozom a pasi közelségére, társaságára, nevetésére.
persze az élet szép, a családi kört sikeresen lefutottam. de nagyon hiányolom ezt a hülyét és a szervezetemet egyáltalán nem érdekli, hogy nem szeretett csak szórakozott velem, boldogtalan voltam mellette, folyvást azt éltem át, hogy bármit csinálok is, nem kellek úgy, nem néz rám úgy, nem is nyúl hozzám úgy...
a szervezetem szerint kell.
nem használ tartósan semmi se, basszus...
jó volna, ha elmúlna már.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése