töltekezés

addig rinyáltam szombaton, hogy nemakaroooom, míg ki nem rinyáltam magam, utána ügyesen  megcsináltam mindent. takarítás, pakolás, ruhacsere, teljes nagygenerál pipa, irtó sokat dolgoztam vele. (mondjuk genyalakótárs szétgányolta a fürdőt, amint megszáradt. grrr... és még csodálkozunk, hogy nincs kedvem...)
#csilllivilli  #komfort  #pride

vasárnap pedig véletlenül átkirándultam a napot. igazából spontán szombat esti sétálgatásnak indult (az pasival, és filmnézéssé eszkalálódott), amiből másnapi 'üljünk ki kicsit egy padra a Hármashatáron' lett, ez pedig a gyakorlatban már úgy nézett ki, hogy némi bkv-s városnézés után a Fenyőgyöngyétől átsétáltunk Hűvösvölgybe, onnan gyerekvasút, aztán visszaséta Normafáig libegőzni egyet.
úristen, annyira jó volt... az idő, az valami csoda, a levegő teljesen leszívott, a nap megkapott, a sok nevetéstől kockás a hasam, és még mindig, azóta is fülig ér a szám...

#kirándulás #séta #bámészkodósflow
#imádomezt #akaroksokilyet #egyedülismerekmárlassan

néha persze eszembe jutott, hogy mi a frászt csinálok?! de aztán folytatódott a cukiskodás, és ugyanazzal a naiv örömmel csókoltam vissza, miközben szorongatta a kezem, mint az elején. ez úgy volt tökéletes randi, hogy nem is volt randi.

spottoltuk még egy ismerősét valami random utcai táncos flash mobon, holtfáradtan főztünk, hogy legyen mit hoznom ma enni és így megint ottalhassak... a vége nem kellett volna mondjuk, kicsit túltoltuk, inkább kanyarodtam volna hazafele... de semmi sem lehet ténylegesen tökéletes...

az van, hogy a bugyim 3 találkára van hitelesítve, ott szokta mindig megadni magát. most is, múltkor is, az elején is... (már a kirándulósdi előtt elfogyott az ellenállás - ahol vonzalom van, kémia van, csak a fizikai távolság használ. meg a menstruáció, persze..)

szerintem ez a főpróba, ahol az élet a fejembe veri, hogy a három még semmi, nem szabad túl könnyen adni magam, mert sírás lesz a vége. amiért nem küzdenek, azt nem becsülik, vagy mi.

ő épp lelkes volt, mindenféle terveket szövögetett, ide menjünk, azt próbáljuk majd ki - nem is csodálom, én is lelkesednék, ha pasi létemre kinézne egy párkapcsolat minden előnye kötelezettségek nélkül... mondta is este, hogy egyszerűen nem fér bele egy teljesértékű kapcsolat most, mert ha nem tud annyi időt, figyelmet beletolni, az nekem rossz, viszont ez az együttlógás, programozás, stb szuper.

hát naná. én csendben gondolkodom, hogy most akkor ez pontosan mi is lenne.
pont ugyanolyan volt ezen a héten, mint a korai boldog békeidők, csak ugye a tudat. meg hogy nem szerelmes, akkor ezt még nem sejtettem, viszont már tudom.
kell-e nekem most ilyen, bűn-e, hogy egyáltalán elgondolkodom... parkolópálya, zsákutca, használás, szórakoztat meg gáláns fix sunáért cserébe (bár másokat ezért Bora Borára visznek), hasonló körök...
jó, bevallom, annyira nem is gondolkodom, csak emlékeztetem magam, hogy majd kéne.

annyira jó volt - az egész, mint élmény, illetve mint közös élmény is...

nyilván úgy tippeltem, hogy nem keres egy darabig, de már reggel írt. mondjuk úgy, hogy perpill #teszekrámilesz, vagyis hogy próbálok magamhoz képest keveset szorongani az eljövendőkön, majd ráérek sírni és fájni, ha megint nem keres.
boldognak éreztem magam, még most is.
felavattam az új csipkerátétes papucscipőmet (igen, egyből egy kis túrázással) és szétparáztam magam a tériszonyom miatt, nincs nálam semmi cuccom, de vigyorgok ezerrel... csak álmos ne lennék, minden más most pont jó.
még a munka is.

#kicsiteladtamalelkem #yo

olyan esetleges minden, olyan nehezen viselem ezeket a hónapokat, olyan megdöbbentő közben mégis boldognak is lenni, hálás vagyok az ilyen percekért.

a jövőben pedig, remélem, akár magamban is nekiindulok az erdőnek, imádok császkálni. eddig ez a környék kimaradt, pedig. (ex direkt pipálgat a bakancslistámon még most is, értékelem és élvezem. figyelek.)
csak legyen ilyen szép idő hozzá.

első nyári napok kimaxolva, asszem...