hát, eltelt 4 hét. sok tanulsága van... pl hogy a szerelem tényleg egy nyavalyás biokémiai folyamat, és bár a nagy csillámpónis őrjöngés valóban csillapítható tudatosan, olyasmi lejönni vágyaim tárgyáról, mint letenni a cigit.
tényleg drog, tényleg vannak elvonási tünetek.
aztán ha ír, hív, egyből elmúlik. mert megkaptam az adagom.
nagyon jól viselem a hiányát, amíg rendre van utánpótlás.
'felőlem lehetsz egyedül, ha én is ott lehetek veled' jellegű paradox működés.
szóval olyan lesz lejönni róla, mint letenni a cigit, hm-hm. (csak, gondolom, tovább tart.)
meg aztán, ha mélyen magamba nézek, ott a magánytól való rettegés.
hogy rajta kívül senki észre se vette volna, ha eltűnök. hogy most megint nem lesz, aki naponta érdeklődik, keres, akinek bármit el lehet mondani.
hogy nem szeretem az életem nélküle, mert üres, félelmetes, bizonytalan.
megint alkudozok: csak amíg már elég komfortossá teszem, hogy magam maradjak benne, csak addig még, aztán menjen, ha akar...
hát ez szívás.
tök egyedül lenni is az.
hogy nem lesz egyik napról a másikra olyan, amiben már elvagyok egyedül, anélkül, hogy belefulladnék a magányosságba, az meg pláne.
"nagyon jól viselem a hiányát, amíg rendre van utánpótlás"
VálaszTörlésSzerintem ebben pont ez a legveszélyesebb, de persze lassú víz partot mos, csak tudod, nem mindegy, mennyi ideig. És mi is érdeklődnénk, ha csak úgy eltűnnél. <3
:)
Törlésmondjuk jön a nyár, ha már nagyon oszladozok, csak kiszagolja valaki... :D
nagyon sajnálom, de ezzel inkább csak halogatod azt a szembenézést. nem tudom, mitől lesz könnyebb később elengedni. az élet rendre tud dobni olyat, amit nehéz átvészelni, főleg egyedül, nyilván. mindig lehet találni valami combos kis kifogást. de én, megmondom őszintén, nem értem, miért keres és hív téged még mindig. a többiről meg ne is beszéljünk. ez az én szememben, bár ugye nem ismerem a részleteket, és amúgy sem szeretnék ítélkezni, de - lelketlenség. főleg akkor, ha tudja, hogy mennyire összetört téged.
VálaszTörlésezzel elveszed a lehetőséget magadtól, hogy hamarabb talpra állj, hamarabb találj valakit, aki lehet, hogy nem szóról szóra a jelenlegi exed klónja, de mondjuk a lista elején szerepel, hogy szeret téged, és kellesz neki.
lehet, hogy "belefulladni a magányosságba" végső soron nem olyan rossz, mint hiszed. mármint, természetesen ez nem cél, nem is lehet az. de nem rossz, ha ura vagy az életednek, meg az érzéseidnek. simán lehet, hogy remekül meg tudnál tanulni úszni, csak el kellene engedni a medence szélét, hogy képletes legyek :) aztán úszkálás közben meg könnyen lehet, hogy előbb-utóbb találkozol valakivel, és így tovább. ami persze nehéz, és sokszor félelmetes, és néha sírós és belefáradós is, de most ez jobb szerinted? vezet ez valahová?
az nem kérdés, h az első 3 hétben ő volt kb a legfontosabb kapaszkodóm, ennyi szart egyszerűen nem tudtam volna egyben bevállalni.
Törlésa 4. kezdett arról szólni, hogy hé, most akkor mit is csinálunk?
úszni meg... hát, be vagyok tojva tőle rendesen. még emlékszem, milyen volt tavaly, milyen, mikor 3 napig a kutya se szól hozzám a bolti pénztároson kívül, és látom, hogy ez most más azért, igyekszem bízni benne, hogy legalább kutyatempózni tudok, aztán belejövök,
csak ugye kisfaszom.
ugyanazt érzem kicsit, mint ex-semmiség mellett. hogy ami utána jön, az durva visszalépés, azt meg akarja a franc.
alapvetően énis egyetértek a csajokkal
VálaszTörlésde valahogy ez a legdurvább mondat: "most megint nem lesz, aki naponta érdeklődik, keres"
az exed minden nap felhív? miért? azután, hogy közölte, hogy nem szeret, nem szerelmes, csá? miért?
ez a legeslegönzőbb dolog, amit csak tehet veled: ő valójában nem érez, de remek lehetőség, hogy van valaki talonban, aki viszont egy csettintésre ugrik, és bármire hajlandó
neki valóban mindegy, hogy minden nap, amit így tölt, töltötök, azt elrabolja tőled. óriási közhely, de az elrabolt idővel az a probléma, hogy nem lehet visszaadni, és tényleg. 2 hónap múlva a fejedet vered a falba, hogy basszus, azt az x napot szánhattam volna a saját "épülésemre" is...
hja, most épp ott tart, hogy pár hetet gondolkodna... ne kérdezzétek.
Törlésmost már azért bennem is felbukkant az érzés, hogy ennél nem lesz könnyebb, ideje volna, mittudomén,
csak épp abban a toporgós köztes izében vagyok, ugrás előtt, hogy akkor most tényleg? és hogy? és rinya, rinya, rinya.
kicsit tele lesz a blogom megint sírva,
bocsi előre is.
ja, meg hogy miért keres? ugyanazért, amiért tavaly beleugrott velem ebbe a kapcsolatba, és hajtogatta, hogy hűde komoly az érdeklődése, miközben csak egósimogató vigaszpunci voltam.
Törléspár - hetet - gondolkodna???
Törlésde mégis min?
ne haragudj, de lehet akármilyen szexi tűzoltó, ez a pali egy vicc.
ez az egyik héten nemtom, a másikon meg mégúgyse, de azért levarrlak, ha már itt vagy...
bocsánat, de még egy ostoba plázacicának is csak a paródiája ez az ember.
rázd meg magadat. ne haragudj. de ez után sírsz? mit nyersz, ha megkapod? egy picsogó lúzert? egy szerencsétlen döntésképtelent? akiben annyi gerinc nincsen, hogy ha már szakított veled, akkor békén hagyjon?
látod, mind az a sok minden, amit soroltál a korábbi posztodban, semmit nem ér, ha mögötte nincsen egy egyenes, becsületes, őszinte ember, aki tisztel téged. inkább egy ilyet keress. a többi maszlag.
ezt már nem ő csinálja veled. ezt már te csinálod magaddal.
remélem, hamar eljutsz odáig, hogy megkönnyebbülsz, mert még időben megszabadultál tőle.
mondtam, h ne kérdezzétek... :D
Törlésnekem most nagyon jó lesz, h a gondolkodás egyben kommunikáció stop is.
hát, kicsit én is el vagyok veszve, mert mindig írod, hogy milyen magasra tette a lécet, meg tulajdonságok, meg belső meg hű meg ha, és valahogy én sem látok többet, mint egy önző seggfejet, aki lehet, hogy a világ legszebb testű és legfickósabb farkú csávója; de számomra is, aki ENNYIRE gyenge jellem, hogy nem bír békén hagyni, az nekem is egy nagy, emberi nulla
Törlésakkor most lehet, csendben magamba szállok kicsit,
Törlésmert nekem halál természetes, hogy a pasik ilyenek,
hogy következetlenek, nem tudják, mit akarnak, minden kéne miközben semmise,
hogy a szakítás az nem feltétlen végleges dolog, hanem hosszan megy a huzavona,
egyáltalán - az, hogy időnként szétmennek az emberek, az egy kapcsolat szerves része...
stb.
khm, szóval elvben sejtem, hogy nem így néz ki a normális, de érzésre csak a szokásos ez is.
és igen, ő még a legkorrektebb, story of my life.
jó, meg hát azt egy percig se állítottam, h ő ezt egyedül csinálja,
Törlésbizti miattam van,
hiszen nekem természetes, hogy annyira nem kellek, de kicsit azért mégis,
végülis 28 év tapasztalata, hogy. basszus, ez valszeg megint az 'én úgysem lehetek elég jó' mód. hmhm.
hát árnyaltabb a kép azért, a normálist végső soron úgyis te határozod meg magadnak. de azt azért nem árt végiggondolni, hogy mondjuk megéri-e küzdeni. vannak nehéz kapcsolatok, vagy terheltek, vagy nehezen indulóak, vannak kicsit "olaszosabban" élő párok, ahol van dráma, szakítás, ajtócsapkodás stb., szóval a paletta nagyon színes.
Törlésplusz, ha ez mind a két fél számára megfelelő, akkor az alkalmi szexszel, vagy a barátság extrával sincsen gond. sőt. semmi sem probléma, amíg a felek benne, akárhányan is vannak, és akármelyik fajhoz tartoznak is :) egyenrangú félként, önként vesznek részt.
tehát ha neked ez így ok, és vállalod, és nem zavar, nem szenvedsz, boldogan elvagy, akkor ez a te választásod, döntöttél, hogy így fogsz élni, a kedves egészségedre.
ha úgy érzed, hogy van ebben a kapcsolatban bármi, ami miatt érdemes kibekkelni a nehéz időket, mert van köztetek egy csodálatos kötelék, akkor érdemes lehet harcolni érte. vagy csak tűrni.
én, megmondom őszintén, nem csinálnám azt, amit te. a leírtak alapján legalábbis. mármint, hogy még egyszer-egyszer összekavartok, vagy még szenvedtek egy darabig szakítás után, az egy dolog. ezt kb. valószínűleg mindenki csinálja, lefutja a búcsúköröket, van ilyen.
lehet akár olyan is, hogy megbillen érzelmileg az egyik fél a kapcsolatban, de aztán rájön, hogy hülyeség volt, és visszakapar. szóval baromi nehéz meghatározni, hogy mi a normális, vagy hogy mi a menete a dolgoknak, mert számtalanféle lehet.
de ezt te irányítod, 100%-ig. ezt az egyet. mármint, a szakítást. ha te nem akarod, akkor nem kell vele találkoznod. (nyilván akarod, nem ez a kérdés. azt is nagyjából értem, hogy miért akarod, meg mit csinálsz. és lehet, hogy működni fog, nem tudom.)
de egyedül te mész bele abba, hogy bár társnak nem vagy elég "jó", de azért kényelmi izének igen. azt akarom mondani ezzel, hogy a saját önbecsülésedet te ásod alá ezzel. most te saját magadat bántalmazod.
azt gondolom, hogy ez a kommunikációs stop, meg gondolkodik pár hétig leginkább arról szól, hogy képben van valaki más is, akivel még nem biztos a dolog. ezért bebiztosítja magát, hogy ha ott lukra fut, akkor még nálad azért meglegyen a bérelt helye. (nem 100%, de nagyon valószínű forgatókönyv). ez szerinted mennyire megalázó? ha egy barátnőd ilyen helyzetben lenne, mit tanácsolnál neki?
Azt hogy érted, hogy a "pasik ilyenek"? Milyenek? Gerinctelenek? Játszmázók? Nem tudják mit akarnak?
VálaszTörlésJajj.
Nem, nem olyanok. Aki kell, azért lehozzák a csillagokat, azt a tenyerükön hordozzák, királynőjükként kezelik, elveszik feleségül, gyerekeket vállalnak velük, és minden. Tudom, hogy ez most durva lesz, de aztán aki meg nem kell, azzal meg nem ezt csinálják. Azt hitegetik, azzal bizonytalanok, annak eljátsszák a hattyú halálát, meg beadják a "jajj idő kell, gondolkoznom kell" dumát. Azt megtartják talonban, mert azért mégiscsak jobb dugni valakivel, mint nem. (Bocs)
Aki szerelmes, szeret valakit, annak nem kell idő. Az kurvára tudja, hogy mit, illetve kit akar, a másikat, a "szerelme tárgyát". (Etelka marha jól leírta, hogy persze, vannak nehéz esetek, meg olyan szituk, amikor le kell zárni, meg mittudomén meg kell oldani a láthatást, de ez nem tarthat hónapokig, meg nem lehet 13x nekifutni, mert a második után súlytalanná és hiteltelenné válik az egész) de ha minden igaz, ilyen szitu nálatok bőven nincs.
Sztem azért lenne a legjobb egyedül lenned, hogy kiverd a fejedből azt, hogy az normális, hogy "nem kellesz igazán", meg az ilyen megalkuvásokat, hogy hát jójó, most akkor nem beszélünk, de majd kitalálja, meg majd úgyis összejövünk még. Valahogyan el kéne hinned, hogy létezik olyan pasi, akinek te kellesz, te, Nádja. Tökmindegy, hogy most 40 kiló vagy vasággyal, hogy még nem tetted le a cigit, vagy hogy vannak olyan napjaid, amikor nem kelsz ki az ágyból. A legjobb szívvel azt javaslom, hogy valahogy próbáld meg elhinni, hogy létezik olyan ember, aki elfogad, és önmagadért szeret. Ez a pasi nem szeret téged. Használ, kihasznál.
mondjuk most kb azt se tudom, merre van az előre, sajnálom a kis szivem, ami azt kiabálja sírva, toporzékolva, hogy de csak ő kell, senki más, sosenem, és akkor inkább eldugom az agyam is egy sarokba,
VálaszTörlésés ennek holnap futok neki újra,
akkor is, ha amúgy van egy füzetem, amiben oldalakon át szerepel a 'nem szeret' nadjara fordítása, azaz, hogy én kit nem szerettem és arra hogy gondoltam, stb,
mert így fogyaszthatóbb,
és naponta 5x elolvasom, nehogy elfelejtsem, az milyen
és mit jelent.
persze attól ez még veszteség és fáj és keresem a kiskapukat, hátha.
holnap.