esküvők

ez megint nem annyira a pasi iránti szerelemről szól, hanem hogy megint én leszek, aki egyedül megy, akinek nincs senkije, holott sokkal idősebb, mint az ifjú pár, satöbbi...

az elmúlt években volt 4. ebből kettőre csak a legkisebb hugomat hívták, mondván, mi már nem lakunk otthon, nem férünk bele. távolabbi, ismeretlenebb nem otthon lakókat bezzeg hívtak, kapjákbe.* ezeket hagyjuk.

az első miatt, amire hivatalos voltam, elköltöztem ex-semmiségtől. mert nem volt hajlandó jönni. (aztán vissza, de mindegy.) oda elrángattam egy munkatárs-havert, aki egy éve kapart értem. katasztrofális ötlet volt, mert végighisztikézte az estét, nem volt hajlandó táncolni, a többiekkel bandázni, féltékeny volt mindenkire, fikázta a zenét, a kaját (parasztlagzi, mit várt), elrontotta az egészet, miközben mindenki más bulizott.

a másikra eljött velem ex, wow, nagyon boldoggá tett, hogy végre,
csak ő még beteg volt, én akkorra lettem, a vacsi után haldokolva hazamentünk, lemaradtunk a buliról, meg a nőről, aki 'közösült a földdel', az se volt az igazi.

szóval nagyon vágyok már egy igazi, jó lagziba megint,
és most lesznek,
közelieké is, ami ugye a legotthonosabb és legfelszabadultabb,

és egyedül leszek, miközben a többiek párosan cukiskodnak és néha jófejségből felkérnek táncolni,
egyedül fogom végignézni az egészet a pálya széléről,
megint.

pedig bennem is mélyen gyökerezik az ilyen nagy alkalmak tisztelete, nem az illem miatt, hanem egyfajta ösztönös vidéki hagyománytiszteletből, nem is a család szentsége, hanem a vér, nagyanyám szőlőjének sárgahomokja, zöldségesének fekete földje, a gyerekkorom minden meghatározó élménye, tudása, ha maradtak gyökerek bennem, akkor azok mondatják, hogy minden szaromle mellett ezek nekem is jelentenek valamit.


*egy fivérpár, ahol az első egy évvel a sajátját követően, az öccse legénybúcsúján felszedett egy nőt, így másfél év házasság, ebből fél év szeretőtartás után elváltak. tökre megérte a világraszóló lagzi.