ká, ó, abc (lehúzós fürdősqrvaposzt)

csak úgy az arcomra van írva.
ahogy előre tudtam, széjjel meg zuhanás.
mondjuk akkor még nem tudtam, hogy lesz hozzá ma üzenet, hogy menjek haza mert halál varható, lesz pityergő anyám, aki tájékoztat, hogy a kakis-véres, mosdani nem hajlandó mamika minden mozdulatnál jajjgat és ott van mindenki és várják az orvost,
se, hogy az orvos szerint igyon kvt, és akkor még sokáig eltart, mert hát az alacsony vérnyomás, meg tessen enni-inni,
és vaklárma volt, megint.

franc gondolta, hogy így fogom kívánni bárki halálát,
hogy jobban bőgök a sajnálat, mint egy esetleges halálhír miatt,
csak legyen már vége,
csak mittudomén.
(nincs olyan szerencsénk. és akkor most megfogadom, hogy legközelebb már nem dőlök be, már csak akkor hiszem, ha tényleg,
és elég,
amúgy is megtörtént már három éve a másikkal, és azóta is vígan épül lefele és mutatja, milyen az, ami már csak kínlódás, mikor már nem önmaga, tán nyomokban se,
- milyen, mikor már csak homályosan emlékszünk, ki volt,
és nagyjából az a kép, hogy büdös van a szobájában és naponta 3x-15x elfelejti, hogy nem tud járni, meg stb, és sírva kérdezi, mi történt, meg, hogy a 25 éve halott férje elhagyta-e, ha a veje nem az ő férje, és dacos gyerekként csak akkor kell kakkantania, ha anyám kiteszi otthonról a lábát,

és na.
túl kéne lépni.)

meg mondjuk a 'testnedveket kimaxoltuk' poén is csak addig ült, míg kaki-pisi-hányás (tudniillik kishugom pasija végigrókázta nálunk az estét sutyiban, mert nem mert nemet mondani anyám csilisbabjára, alárendelődő pitiző nem-férfi),
de a vér (sok vér) óta nem, úgy már nem vicces.

se, hogy úgy kéne a pasi, mint egy falat kenyér,
mert nem az számít, hogy ő nem szeret, hanem hogy én viszont igen,

és minden sokkal könnyebb volt, amíg megölelt, rámnevetett, kikúrta belőlem a lelket is, akármi,

pedig ideje lelkileg is kiszállni ebből az izéből és nem vágyni a bármire a minden helyett.

ja, és mondtam már, hogy
nyüssz?

meg hogy végre aludnom kéne?
(de legalább eszem. királyság.)