végül találtam egy szikkadt zsömlét a szekrény mélyén, meg volt egy bazinagy kefírem, szóval a bolt holnapra marad. de grrr.
nem hiszek a nagyon görcsös életmódváltós dolgokban, de ma rendesen megmérgeltem magam... azért nehogymár.
asszem, hirtelen nagy, piros betűkkel a terv egyes pontjára ugrott a roborálás. nem ér rá. én mégegyszer nem akarok ilyen élményt...
lehet, mégis adni fogok új esélyt a kajarendelésnek (a melóba), bővült a must have lista. (szar előre csomagolt kétszersült, gofri, tejszín a tésztához, krumpli, sőt, fehérjeital. vitaminok. vagyis hogy nem volt elég átgondolt, de most majd lesz!) lesz egy nagy kamraátszervezés.
és tegnap már ezerrel hallgattam a cigileszoktatós hangoskönyvet, kevés volt, este megint rágyújtottam, úgyhogy holnapra is az lesz a progi.
köbö 54 órán át nem gyújtottam rá, és már az ég és föld volt (tudatosan figyeltem magam), aludtam, ittam, vitaminok... még a fejem is egész másként festett a tükörben reggel...
ezt a tapasztalást jó volna most megfogni, mert a mindennapok pikk-pakk felülírják, de ha nem sikkad el, biztos motivációvá alakítható... kézzelfoghatóbb, mint a hangzatos elméleti megfontolások.
ezért le kellett írjam.
igenis, én ezt akarom, nekem erre van szükségem!
persze még végig kell rágnom magam az összes dohányos berögződésemen - mi hiányozna belőle? (mert sajna van olyan.) és hogy fogom kiváltani? (ügyesen-okosan.)
szeretném ezt most, tényleg.
ha nem leszek holnap sokkal jobban, úgyis egész héten táppénz, ami érvágás, de legalább már van mit csinálni erre az esetre is.
persze attól még morcos vagyok, meg húz az àgy, meg meg... :(
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése