abszolút mélypont

hajnalban hazajöttem, és azóta nem keltem ki az ágyból. nem aludtam, csak fetrengtem. (inkább aludni kellett volna, már belátom...)

egy ilyen nyavalya totál le tudja szívni az energiákat, amik nem jönnek vissza attól, hogy eltűnik a láz... főleg, hogy azóta ömlik belőlem a vér...

ez akkor tudatosult, mikor felöltözve kiléptem az ajtón. hogy hát hű, máris szeretnék leülni. sőt, azonnal vissza is kell fordulnom, különben akkor is leülök, ha nem akarok.

szar élmény.

valahogy azért muszáj lesz legalább kenyeret szereznem, hogy el tudjak kezdeni újra rendesebben enni - mert az ugye nem nagyon ment az elmúlt három napban, nem is tudom, mit gondoltam... jó, de, tudom. azt, hogy hé, már jobban vagyok, mindjárt mehet megint minden a szokásos kerékvágásban.

csak épp már a hajnali hazaút felénél rámjött a szédülős erőtlenség. ami azóta is tart.

pedig csak egy megálló oda-vissza. nem nagy ügy, ugye? 

esküszöm, már azon gondolkodom, hogy rendelek egy pizzát, megviselt emésztés ide vagy oda... 

basszus, gondolta a fene, hogy ilyen kis harmatos libafos leszek...

jajj, ez most nagyon felkészületlenül ért.

nyüssz.