szóval

osztottam, szoroztam. majdnem csináltam dolgokat, majdnem elindultam, majdnem akármi. aztán mindig visszaültem a gép elé, és pl olyanokra kerestem rá, hogy "szakácskönyv kezdőknek" meg "nem tudok főzni". (a Horváth Ilona félét, vagy a Szakácskönyv kétbalkezeseknek címűt érdemesebb-e vajon megvenni?*)

végül olyan konklúziókat vontam le, hogy sebaj, egy kicsit még mindig defektes vagyok, de hát erről eddig is tudtam elvileg...

van egy kép a fejemben, hogy milyennek kéne lennem a pasi mellett. ez nem esik egybe azzal, amilyen vagyok, és ettől totál ki tudok bukni. persze akkor se voltam olyan, amikor megismert. 

a szabály pedig: ha így is kellek, oké, ha így nem, akkor meg miről beszélünk, akkor egy percig sem kár érte.

(egyelőre így is kellek neki, és tök cuki, meg a tenyerén hordoz, csak valamiért nem hajlandó mondogatni, hogy szeret.)

és nem arról van szó, hogy ne akarnék ezen változtatni, vagy feladnám az akarás résznél...

egyszerűen ez van most. egy saját élet önálló működtetését tanulgatom, jobb későn, mint soha felkiáltással. amennyire egyértelmű a legtöbb embernek, annyira megmászhatatlan hegynek tűnik így, egyben, számomra.

időbeosztás, tervezés, önfenntartás, nem másokhoz alkalmazkodni, mások által irányítva lenni, másokon keresztül létezni. nem is lázadásból hülyeségeket csinálni. nem is menekülni. se sodródni.

egyszerűen kitalálni, hogy jó nekem és azt működtetni. egyedül.

na ennek még baromira az elején járok, viszont pl az elmúlt napokban eleget aludtam és ettem, ami, lássuk be, eddig inkább nem sikerült, mint igen. pedig tökre ki voltam bukva. vagyis hé, haladok én...

a rémálmok maradtak.

a nem is vagyok szeretve parám újra előjött. (de erre hajlamos vagyok magamtól is.)

az önkéntelen megfelelési kényszerem még mindig on üzemmódban. (és ha nincsenek felém durva elvárások, csinálok. pedig elméletileg tudom, hogy nem másnak kell megfelelni, sőt, a saját irreális elvárásaimnak se... hanem szeretem magam, elfogadom magam, bízom magamban, fejlesztem magam, kerek egész leszek/vagyok, hasonlók.)

türelmetlen vagyok, sokszor egyszerűen csak úgy szeretném, ha már működne minden...

és erre nem sikerül a leves. A leves. meg még pár apróság, és "meg is van a baj".

amúgy ma minden nő ugyanilyen motiválatlan és nyűgös volt a környezetemben... fura.

*nem, a net nem jó, mert túl sok időt fogok eltölteni a lehetőségek feltérképezésével.