napom

kimerült némaság, amikor csak visz a lábad, gépiesen teszed, amit feltétlen muszáj, közben hangtalanul folyik a könnyed. az utcán, a metrón, a trolin, a vonaton, a szüleid kanapéján. sírsz, sírsz, sírsz. és azt érzed, megfulladsz.

ez volt.

aztán estére meghallgattam minden zenét tízszer, amit csak szeretek, elfogyott minden elsírható, végre ettem is, és akkor írtam neki valamit, és válaszolt, és onnantól újra képes voltam kommunikálni a külvilággal.

már egészen hasonlítok egy működőképes emberi lényhez.

mert persze ez is azt akarja. tartani a kapcsolatot. beszéljünk továbbra is. azt hittem, csak a bűntudata miatt, de lehet, hogy inkább önző módon a jelenlétem kéne. (kapcsolat kapcsolat nélkül? szkippelni a kötelezettségeket és kötöttségeket? ezért még a szexet is hajlandó beáldozni.)

én meg gyenge szar vagyok, nyilván, és nem bírok ellenállni.

csak éppen érzésre egyből olyan is, mintha nem szakítottunk, csak veszekedtünk volna. hiszen ugyanúgy hallottam a hangját este... csak azért nem fordult poénkodásba, mert az most olyan illetlen volna.

neki könnyű, ő nem érzi, amit én... de így tutira nem tudok elszakadni. most olyan, mintha még mindig lenne. csak ettől vagyok ilyen jól. 

majd amikor újra szembesülök az ellenkezőjével, kezdődik elölről a fájdalom, gondolom. aztán mondjuk megint beszélünk, megint szembesülni kell... ugyanúgy meglesz a vágy, hogy halljam, lássam, érintsem... de ő ugyanúgy nem adja majd meg, hiszen szakítottunk, és még csak fel se róhatom neki...

hülyeség, hülyeség, hülyeség...

ha tudatosítom magamban, hogy vége, akkor reménykedem, ha nem figyelek, akkor meg elfelejtem, hogy nincs köztünk már semmi. pedig estig még tudtam méltósággal a helyén kezelni, hogy qrvára vége.

ez van most. csak el akartam mesélni, hogy igen, megint rosszul csinálom... de túl fáradt vagyok tartani magam. és különben is, tegnap ilyenkor még szeretkeztünk... lehet, hogy még nem fájt eleget, hogy okos legyek, vagy mittudomén...

végülis még nagyon friss... nem is tudom, mi jön. épp nem is hiányzik, mivel élményszinten most is kontakt van. pedig ha vége, akkor legyen is vége, ugye? ejj...