blablabla

különben minden személyes érintettségemet félretéve is azt mondom, nem egészséges, amit a gyerek témában csinálni akar...

biztosan elmondhatatlan fájdalom, hogy elvették tőle a gyerekét.

de.

egy teljes hétig sem élt együtt vele. hiába akarta, várta, érezte át az apaságot, az a gyerek nem is volt az övé tulajdonképp sose, hiába vérszerinti. főleg, mivel a terhesség alatt lakásfelújított szinte az összes szabadidejében, amikor épp nem tanult vagy dolgozott valamelyik munkahelyén. hogy majd oda tudjanak költözni. míg a másiknő egy másik lakásban tartózkodott. látom, milyen az élete így, enélkül is - elég zsúfolt... nem tudom elképzelni, mikor találkoztak egyáltalán.

szóval totál olyan, mintha valami ideát kergetne inkább, mint a valóságot. 

bár a jog őt védi és elvileg a vér kötelez, nagyjából annyira tud apja lenni, mint a szomszédék gyerekének lenne, ha minden délután átjárna. szerintem.

és persze nem is tud átjárni minden délután.

de ha tudna is... a nő mindenáron le akarja vakarni magukról, a háta mögött indította el a pert is, csak az utolsó pillanatban szólt neki, mikor megérkezett az idézés. kirakatveszekedést rendez "tanúk" előtt. nem akarja engedni, hogy beleszóljon: levigyék-e sétálni (és gondolom, másba se), nem engedi egyedül a ház elé se vele. ha ott van, feszkó van. vajon később, ha a gyerek nagyobb lesz, nem az lesz-e az alapélménye, hogy ha apa jön, visz, bele akar szólni, akkor feszkó van?

vajon mennyire lesz egészséges ráncigálni azt a szerencsétlen gyereket két háztartás, két nézetrendszer, két a másikat hülyének tartó ember között?

minden nap kap részletes írásos beszámolót róla. ez azért segít közel érezni. közben meg szerintem neki lenne szüksége a gyerekére, de fordítva jelen helyzetben ez nem lesz igaz. egy másik családba született bele, aminek ő nem része.

nem azt mondom, hogy akkor most "hagyja el", hanem hogy amit ő szeretne, az kivitelezhetetlen.

én így látom. totál hülyeség?