arra jutottam, hogy tényleg ez a soknapos rosszullétes időszak borított meg mindent. ha tovább erőltetem az evést, előbb-utóbb visszaáll, jobb lesz a kedvem is, kevésbé fogom magam egy darab kakinak érezni, aki nem alkalmas semmire és örökké magányos marad....
merthogy ez hülyeség. ma lehetetlen küldetésnek tűnik kisuvickolni az összeolajozva itthagyott konyhát? nincs mit csodálkozni, legyengültem, evvan. legyek kicsit türelmesebb.
.....
update: gondoltam, kinyitom a hívogató sárgabarackbefőttet, amit három hónapja őrizgetek, éééés... nem megy. basszus, nem tudom kinyitni.
most itt bőgök mint a szar, mert nem tudok kinyitni egy szaros barackbefőttet.
Csak egy kanállal próbáld meg...szorítok!
VálaszTörlés