miahelyzet-holvoltam

 Elköltözöm.

nehezen kezelhető kettősség

az gyermek kérésére a hétvégén megnéztük az (újfajta) énkicsipónim karácsonyi részét (megint), ami neki óriási kedvenc - és mivel észrevettük, hogy kijött az új évad, néztük aztán összebújva, családilag azt is. (volt benne a végén újra havas rész, juhú.)

végre kidíszítettük a lakást. együtt. idén megextrázva, mert egy egész karácsonyi falus polcot álmodott meg egyedül, ami amúgy szép is lett. ablakmatricák is pipa, de már úgy tűnik, unja, jövőre saját készítésű lesz, azt beszéltük az apjával. 

közben meghallgattuk a michael buble albumot, amit nem ismert még, 2x.

kínlódva dugdostuk az egyik leendő ajándékát, amiért most kellett elmenni átvenni, de csak egy zacsiba csomagolták doboz helyett. (nem látta meg... jó lesz.)

megettünk egy egész rúd (bolti) diós bejglit... (és gyorsan vettünk helyette két újat jövőhétre, mert nagyon ízlett...)

egyben ugyan, de elolvastuk az adventi mesekönyv ehétvégi vonatkozó fejezeteit. a karácsonyi malac és liba részt is (ami az enyém), mert csodacuki...

nehezményezte, hogy nincs igazán téli hangulatú társasunk... (aztán semmivel se volt alkalom játszani most, de amugy tényleg nincsen...)

beüzemeltük végre a múltkor elfelejtett adventi koszorút is, miután vettünk hozzá olyan negyedik gyertyát, ami már passzol méretben - és rituálisan meggyújtani is eszünkbe jutott, egyből ugye hármat. (a fényénél olvastuk a malacéslibát, stílusunk az van ugye...) (ő hozta oda.)

ésss sütöttünk mézeskalácsot, mert annak nagyon-feltétlenül bele kellett férnie, úgy szerette volna, ki tudja, miért. vettünk (idén először) díszítőket hozzá, kicsit még azt is tudtuk használni, mielőtt letelt a hétvége .. még a külön, apának meglepiként kreatívkodott, hármunk nevével díszített, szabadkezű szivet is ki tudta húzni színessel... (magánakció volt tőle, ő ilyen kis cukiskodó fajta..)

aggódott, hogy el tudunk-e annyira pakolni a sarokból, hogy odaférjen a karácsonyfa. (mi jobban aggódunk, de valahogy nyilván el...)

azzal álmodott, hogy azt hozta a jézuska, amire vágyott.

ilyenek.

szóval hangolódunk, várakozunk, éljük a kis családi ünneplő hármasunkat - közben meg én a hátuk mögött kiadó szobákat járok nézni.

hesteg jajj.

the time of joy - its beginning

 vagy mi is a december...

rólam lehet tudni, hogy hangulat-, így persze ünnep-, és leginkább karácsonymániás vagyok. na jó, nem, ez egy csúnya szó rá, inkább mondjuk, hogy a legesleges-legkedvencebb történésem az évben.

na, hát az gyermek még nálam jobban is oda tud lenni. (már novemberben karácsonyi filmmaratont tartott az anyjával...) és már (elő)karácsonyi fellépésük is volt az énekkarral, szóval nem annyira érthetetlen...

ezen a hétvégén pedig nálunk már mikulás-várás volt. ami felnagyitódott az évek során, és valahogy már összefűződött a karácsonyvárós ünnepi időszakkal...

és hát azt hiszem, kimaxoltuk.

rituálisan lecseréltük a bejárati ajtódíszt a rénszarvasos-csengősre.

van egy darabokból álló összeillesztős mikulásfej-hűtőmágnesünk, előszedtük. vannak betűmágneseink, új  kiírást csináltunk... vannak jegyzetelhetőek... azokra is írt a mikinek...

meg használatba vettük a mikulás díszpárnát, és a karácsonyi takarókat... körbeörömködtük az új, nagy, teleszkópos lábú rénszarvas figuráinkat...

karácsonyi pulcsiban volt _minden nap_, sőt, nekem is elő kellett túrnom, és ki kellett mosni az idei, egyforma rénis pulcsinkat is, hogy legalább vasárnap kicsit lehessünk benne... (tavaly nagyon szomorkodott, hogy csak nekem vettünk, gondoltam, kedves lenne idén neki is, és hát igen.)

elolvastuk a Mikulás és a varázsdobot.

van egy kis mikulásos válogatásos füzetkéje, abból is olvastunk-énekelgettünk... (míg a nagynénje be nem szólt, hogy kornyikálunk. pedig mi tök élveztük...)

szineztünk együtt a karácsonyi színezőbe... (vagy azt már előző hétvégén? nem is tudom...)

akartunk csinálni papírhópihéket, amiket a suliban gyártottak előtte, de spontán felidézve csak csipketeritőket, társasjáték táblát, denevérmintás izéket meg ilyesmiket sikerült... ezen sokat nevettünk persze, de hópihénk az nem lett.

megnéztük együtt is azokat a télapós filmeket, amiket otthon talált, és szeretett volna velünk is.

néztünk angiebellemare-t (vlogger), amit halloween környékén nem engedtem előre megnézni, de észbentartotta - na, az most pont nem jött be neki annyira, de pipa a listáján... (a halloween-i lakásdekoros vidiket viszont ősszel szanaszét néztük, mert azok nagyon. onnan szedte a bunkiépítés ötletét is, amit végülis élveztünk, szóval thx angie...)

(igen, mi tök komolyan épitettünk halloween-i bunkit otthon (az ágyból, afölé-köré), és abban kuckózva néztünk meg egy halloween-i hangulatú minisorit, amit szintén ő talált, és nagyon lelkesen osztott meg velünk...)

na és persze nosztalgiáztunk, hogy' volt az előző években, izgultunk, vajon idén is tud-e előbb jönni a mikulás, 

aztán meg örömködtünk, mert persze tudott.

(jó, hát mi, felnőttek inkább kordában igyekeztünk tartani az ő izgatottságát, meg kommandóztunk, hogy meglegyen a varázslat, mert még hisz benne, ... de hát ez ilyen.)

utána nyilván olvastuk az ajándékkönyveket, még vagy háromszor a mikulás levelét. (ezek a varázslatos ajándékozók szivesen üzennek, egyszer apa még e-mailt is kapott a jézuskától...) (ne kérdezzétek.) ittunk az ünnepi bögrékből és összeraktuk a szép kis habkarton-házikót (pepcós 3d puzzle), ami tavaly akkora siker volt, és ugyan én sajnos hiába vadásztam az ideit a boltokban, de a mikulás szerencsére meg tudta hozni. (khm, khm.)

(kitettük a tavalyit is, komplett karácsonyi falu kezdemény...)

közben kicsit beteg is volt, igy bár a nagyiékhoz meg apa barátaihoz azért át kellett menni mikulásozni, a vasárnapot már otthon töltöttük, bent.

na, de mindez organikusan alakult, persze voltak ötleteink, de főleg az ő lelkesedését követtük le... sose gondoltuk, hogy mindjárt 9 évesen még ennyire hinni fog, de ha már, hadd csillogjanak még azok a gyerekszemek, ugye.

szóval, bár én nagyon rossz passzban vagyok, az ünnepvárás csak elérkezett hozzám is, mégpedig azonnal fullosan.

eltűntem

mert sok-sok minden nehéz most nekem és eléggé szét vagyok esve.

ami állás eddig volt, arra nem engem vettek fel, ami kiadó szoba eddig volt, oda nem engem választottak, a magánéletem és a működésem is kész csőd... 

és szóval ez mind nehéz.

lógok magamnak és másoknak is annyi mindennel...

próbálkozom felszinen maradni és megoldogatni, amiket kell, de ez van...

de BIG NEWS: 

voltam pl egy szakmai képzésen felnőtt adhd témában - és mostmár atomtutira biztos vagyok benne, hogy az vagyok. 

szóval mostmár tényleg ilyen szemmel figyelgetem magam. 

és kb így: oké-oké, ez vagy az rettenetes, de ha onnan nézzük, hogy adhd-val élek, tökéletesen érthető. (elfogadni persze xtrém nehezemre esik attol még.)

például egy dolgom volt az ingyenbérlet fenntartásához, elmenni 1, azaz 1 db konkrét napon a hivatalba.

éss teljesen megmagyarázhatatlan módon sikerült egy random rossz, ráadásul későbbi dátumot felírnom a naptáramba.

minden stimmelt, emlékeztetők beállítva, ügyesen néztem a naptárat és már előző nap felkészültem, előszedtem a cuccokat meg minden... na, és akkor láttam a papíron, hogy miap.csa.

csak két és fél hetet tévedtem, természetesen szó nélkül, szankciósan kivágtak a rendszerből, minimum 60 napra.

vállveregetés.

de ugyanígy megcsináltam, hogy az egyik állásra, aminél vártam, hogy behivjanak, nem is pályáztam, csak úgy emlékeztem, hogy megcsináltam.

wtf?

közben vannak jó dolgok is, haladgatok is, de ó, hát tudjátok... ezmiez az egész. nem ez életem idòszaka.

ujabb lábjegyzet

hogy mindenkinek tiszta legyen: ez a blog a dedikáltan az olyan ömboncolgatás félig strukturált idehányására van, ami máshová nem valo az életemben.

körömlakkok, saláták és minden egyéb dolog leírásával is próbálkoztam,

de igazából azt elég megosztanom az irl szociális közegemmel, ez meg kb egy pszichologushoz-járásos folyamat kiegészitő mellékdagonyája, akkor is, amikor nem járok.

nekem tökre hasznos, by the way, de összességében ne várjunk egyebet tőle...

kiegeszités

fogok reagalni meg mesélni meg,

csak gyorsan:

ez a biztos én szeretném ezt kihozni, ez többx felmerült (a szakemberektől is),

szoval kíméletlenül atgondolva:

nana, hogy szeretném

és igen, benne van, h nem stigmatizál, ill h nem "énhibám",

de ezek elhanyagolhatóak,

mondogatom ill kőkemenyen tartom is, hogy bármi is jön ki, elfogadom, csak legyen megalapozott, 

mert én csak tudni szeretném az uj, elbizonytalanitó infók fényében, hogy akkor igazából mi van

(ez sajnos a valaszaimon is meglátszott, túl szőrszálhasogatóan - magamkritikusan gondolkodtam hangosan, nehogy sikerüljön valami felett torzítóan elsiklani,

és amugy ez pont fordítva sült el sajnos)

mert az egesz onnan indult, hogy szembejöttek az uj informaciók, amik viszont megkérdőjelezik az eddigi képet

tavasszal még én győzködtem a pszi barijaimat, hogy a diagom biztos helyes, mig ők azt mondták, tuti nem vagyok az, vagy max naggggyon enyhén, hogy nem is látszik

aztán itt a blogon is felmerült ez az adhd dolog, plusz elkezdtem belemélyedni a munkám miatt..

ésss ahogy egyre gyanúsabb lett, belépkedtem ugye ezekbe a csopikba...

engem lepett meg a legjobban, hogy 1) az adhd-s mennyire rám igaz dolgokkal van tele, majd méginkább, hogy 2) a másikdiagos meg semennyire kb

(ez időben eltolódva volt, korabban a rendes adhd-s mellett csak az eredeti diagos mémoldalakat nézegettem, nem a rendeset,

mert annyira nem gondoltam azért, hogy az eredeti diagom ne lenne, láttam rá valós esélyt, de azért hajlottam arra is, hogy inkább csak én tudok keveset, és valojában vagy csak az is produkál ilyesmiket, vagy parhuzamosan fut a kettő,

szóval hogy nem is jutott eszembe ezzel is összehasonlitani, csak már igy a vizsgálati megéleseim nyomán, ahol rámhúzottnak éreztem az eredeti diag dolgait)

azt hittem, majd ott is lesz közös megélés, gond, probléma,  ..  és teljesen wtf-nak találom, hogy ennyire nincs

ez amolyan utolsó megerősítője annak,

hogy megéri utánamennem,

de csakis úgy, hogy nem mondom el, hogy miről van papírom, hanem elfogulatlanul nézzenek meg

majd reszletezem, miért

de hogy nem az volt, hogy így hirtelen talaltam egy alternatív, jobban csengő "identitást"

hanem hogy úgymond p.fámleszakad módon állok az új, eddig nem ismert infóimat az eddig tudottak mellé téve, hogy dzsízösz, mennyivel inkább magyarázzák a dolgokat, de most akkor így mi van

ez igy lehetséges?!

és nyilván örülnék, ha azt kapnám vissza, hogy az új infókat a régiekkel összevetve alkotott képem helyes, hogy jól értelmezem a helyzetet, de en ezt nem itélhetem meg 

és nem az a bajom, ha azt mondják, h a régi (a / is) valid,

hanem ha azt szakmaiatlanul teszik, ha nem támasztja alá a sztereotip belemagyarázason kívül semmi

(mint ahogyan az itt most amúgy történt :/)

lábjegyzet

és az sajnos biztosra kiderült már, hogy ez a mostani vizsgálat nem fog tudni megalapozott, valid választ adni. (ha az adhd-t végül szintén ki is hozza esetleg...)