fogas kérdésekről

szóval járkálok itten ehhez a fogorvoshoz, legalábbis megvolt a harmadik szeánszunk, és van ip a negyedikhez..
na, és ma sorra került a fog, amire az sztk-s azt mondta, nincsottsemmise, hanem a mellette lévő tömését akarták volna csak feleslegesen kicserélni, szóval nem csak hogy le akartak húzni zsével, még el is írták, melyikkel, és jajajajj, vigyázni kell, hova megy az ember...

nohát. a viszonylag kicsi, de azért egyértelműen létező lyuk olyan mély volt, hogy majdnem gyökérkezelés lett a dologból.

heló jóidő

az egy nagypénteki holdvilágárkos (helóHeni!) kirándulós napot leszámìtva idén én még nem találkoztam a jóidővel, amit mindenki oly lelkesen üdvözöl. vagy a pasi ápolásával töltöttem a négy fal közt, vagy saját lábadozással, vagy dolgoztam.

és mire újra kijutottam, az volt, ami ma is. hüvi, szél... esetleg eső...

ajj, annyira vágyom már pedig arra a szép időre, a tavaszvégi-nyárelejire!

valahogy mostmár klappolhatnának a dolgok...

hahaha - nem.

az univerzum úgy gondolta, vicces lesz, ha a beteg koleganőm helyettesìtésére én is lebetegszem.

nemröhögök.
ellenben dolgozom, cs.ssze meg.

érdekes

a pszi ma előszedette az idő- és munkabeosztásomat, és arra jutott, hogy atyaúristen.

(hogy ez brutál, és ehhez muszáj lenne hozzányúlni, emellett max a túlélésért tud küzdeni az ember, és ő nem érti, miért gondolja bárki, hogy emellé nekem még bármi beférne vagy hogy nem csinálok semmit, így is messze túlteljesítem a kvázi lehetségest ... ...)

(...
...
...)

ezt nem a nyuszi tojta

többen elmélkedtetek itt húsvéti szokásokról, mitillikről, függönymosás, házikalács, egyebek...
gondoltam volt, kiposztolom, hogy hát ahh, én ezt már mennyire el kellett engedjem... pici lakás, otthon se vagyunk, idén ráadásul mindenféle eseti kiadás erre a hónapra esett, a gyerek is anyóséknál ünnepel... (minimalizmus és rugalmasság!)

na, mikor gondoltam, még nem tudtam, mit takar idén az a 'mennyire'.

hajnali fél kettőkor arra keltem, hogy a pasi kiskanállal kavargat valamit a konyhában - miazistenért teázik hajnalban, ugye... fájdogált a torka és fújdogálta az orrát a héten, fázott éjszakánként, azgyermek múltkor beteg volt, nagyonlázas, az jött volna ki ennyire a pasin éjnek évadján?!

hát nem. szódabikarbónát kavargatott épp egy irgalmatlan hányás-fosás kombó után. (bocs, de mit cirkalmazzam.)

még mikor ötkor sorban kellett álljak a fürdőszobáért, hogy dolgozni jöhessek, reménykedtem,
de mostmár csak az a kérdés, én megjelenhetek-e egyáltalán a naaaagy szüleimszülinapján holnap. (ő ha akarná, se tudná elhagyni a lakást, annyira.)

szegényem egész éjjel, reggel, majd még délelőtt is még kijárkált,
nem maradt meg benne egy korty víz se...
felnőttet ennyire ìgy rosszul lenni én még nem is láttam, pedig voltam már magam is durván... basszus.

szóval a rugalmasság! a minimál elvárások... a...


tegnap még kirándultunk, semmi előjel.
ma a gyerekkel húsvétoztak volna - sztornó. holnap koránra le kellett volna autóznunk anyámékhoz a vendégséget előkészíteni - az autó, a markos kéz, lehet, hogy a korán is kiesett most, sőt,
azabaj, hogy ez nemigen lehet gyomorrontás, ahhoz túl durva, meg full ugyanazt ettük,
és bármit kapott is el, az már bennem is van (puszi, bújás, közös vizespalack, egyebek),
és holnap ott lesz a három babóca, egyikük jó gyengus peches immunrendszerrel...
(majdnem-unokaöcsém és a szalmonella, pl.)
ajj.

szóval az idei ünnepi menü sóbakrumpli lesz, ha egyáltalán, yeee. még jó, hogy egymásnak a nyuszi már csütörtök este volt, és ma nyitva lesznek a boltok, a hétfői kertipartis meghívás meg olyan távoli, hogy kitérdekel jelenleg...


nektek jobbakat! (nekünk jobbulást..)

szomorú

a pszim megerősítette, hogy több ponton is nagyon para volt, amit múltkor a párterapeuta csinált...
(annyira, hogy szerinte, ha jól értettem, hagyjuk ott.)

attól félek, ezzel elszállt a sansz, hogy helyrehozhassuk a bármit... a pasi aduászt kapott, hogy azt mondhassa, márpedig olyan kapcsolat, amit én szeretnék, nem létezik. (igen, ez az utolsó állítás így elhangzott, pölö.)

csalódott vagyok, dühös, szomorú, kétségbeesett, ilyenek.

(és a dmben is romlott ((és/vagy használt)) krémet vettem, pedig teljesáras, a nude színű szemceruza pedig nappali fényben narancssárga, plusz csípi a szememet. fenevigye.)

hát...

...ez leégett.

azért tűzoltóval az oldalamon más volt nézni. (rögtön megmondta, hogy ennekannyi és hogyan és miért.) és hallani a szájából, hogy reggelig még akár haláleset is lehet, egyből négyzetre emelte a zsigeri féltést, és a kiszolgáltatottság- és kicsinység-érzésemet...

nem is a veszteség érintett meg, hanem:
az élmény kollektìv mivolta;
hogy mai napig van ilyen és akkor nincs mit tenni;
hogy az emberem is lehetne "ott".


egész este ment a háttérben a cnn, igaz, közben vicces vidman videókat néztünk, az jobban illett a fagyizós-sétálós előzményekhez.