juhhhuhúúúú

vagy hát értitek. érzem, ahogy jön vissza az energiám.
tegnap megnyugtatott a dokibácsi, hogy mostmár jó lesz, megnyugodtam én is, mert sikerült odaérni, jókor odaérni, hogy hamar sorrakerüljek, és még meg is nyugtattak.

az úgy volt, hogy a pasi átment az anyukájához, nélkülem, nehogy elkapjon bármit. előtte kaptam kölcsön pénzt meg kulcsot.

a pénzt elvertem hazafele a boltban, vadul számolgatva, a kulccsal visszajutottam a konyhába és teljes chillben, azzal a jóleső érzéssel, hogy tudom, mit csinálok, megfőztem egy isteni tárkonyos csirkeragulevest.

és amint kész lett, hazaért a pasi és leültünk ebédelni és ez a boldogság.


igaz, most megint nincs egy vasam se, de itt az egész nap, hogy valamit összehozzak holnapra a kamrából... meg mosni kell és szeretnék takarítani is, pakolni is és kirakni végre a fránya díszeket, és beérni azzal, hogy ma csak ennyit csinálok, mert azért még nem az igazi... (tegnap a pasi is nyűglődött szegény, meglátjuk.)

ja, meg ma már levegőztem egy órát, biztos hasznomra válik az is. és igen, kutya hideg van... amolyan téliesen. tényleg advent van.

hogy jót is írjak

lesz majd a héten élménybeszámoló a vadasparkozásról, mert hát az awww.

másrészt kicsit erőn felül, de kimásztam az ágyból, örüljetek velem. és ha már, akkor rendbekaptam a konyhát is, hadd legyen cukinak ennyivel is könnyebb.
meg a lábam is selymesen sima, sokkal komfortosabb így.

díszíteni

a lakást, azt szerettem volna ma legalább. de nincs erőm. kiborítóan semmire sincs erőm, nyaff. szerintem lelkileg is rápakoltam a rosszullétre, a futó problémák sokszoros súllyal nehezednek a testemre, az agyamra, tényleg csak vegetálok. csak nem értem, hogy ha ólomból vagyok, miért fáj mindenem. az ólom elvileg nem érez.

mivel már tegnap óta semmi hányás és reggel óta a hasam se akar világgá menni, elhatároztam, hogy beveszem magam a fürdőbe, emberformát öltök, aztán felszedetem magam a pasival. neki eddig kutya baja, ha meg lesz, már átadtam úgyis.

annyira vágyom egy kis babusgatásra.

advent on

kicsit olyan vert sereg fílingben talált meg az advent, mára kinéztem magamnak egy családozós otthoni főtéri hesszelést, de így nyilván nem utazom.

a kedvem a béka segge alatt.

a pasival is gázok vannak megint, mondjuk úgy, hogy nehéz érzés, ha kicsit megreccsen az aktuálisan legfontosabb emberi kapcsolatom. a mindjárt30nak ez se tesz jót, meg az se, hogy a szobában punnyadok harmadik napja. három elpazarolt nap, omfg.

aztán van még, hogy itt a kis életem többi része, mert van ám neki, a pasin túli is, csupa kérdőjellel.

szerintem elfelejtettem újságolni, hogy aláírtam egy határozatlan idejű szerződést. teljesen stílusosan csak én, a fejesek még nem és dátum se szerepelt rajta és azóta se láttam viszont. de létezik.
ebben a témában időlegesen meg kéne tehát nyugodnom. (nehéz úgy, hogy közben több pénzt akarok és valamit tanulni is kéne...)

visszanézegettem a blogom, és végülis csomó tervezett dolog megvalósult idén, örülés van... így ennek jegyében szerintem elkezdhetek betervezni mindenféle mást is, és attól nekem jobb lesz. (aztán menetközben kiforrja magát, ugye?)

azt hiszem, a lelkemnek két dologra van szüksége: először is menni, menni újra. forraltbor szezon, köszöntelek, karácsonyi vásárok, ajvé.
másodszor: tervezni. ez a rész nagyon-nagyon elakadt, ahogy bejöttek a bénult lézengésben töltött egy-egy napok és agyhalott munkás időszak... totál homály, bizonytalanság... érzésre lefagytam.

de ugye, így visszanézve igen tartalmas évünk volt, és a lefagyás gyakori, de mindig időleges vendég... szóval.

szóval majd kitalálom.
(reméltem, hogy kitalálom most, legyen már értelme a három napnyi bezártságnak, de nem úgy néz ki... basszus. néha nehéz elfogadnom, hogy nem úgy mennek a dolgok, ahogy erővel akarom.)

kellett nekem kérdezni

szombat esti magányos hányásokba'...

tudtam, hogy szolidáris vagyok, de ezt azért túlzásnak érzem.

hatszázezer draft poszt

annyi. (no nem szószerint, fene számolja. de mondjuk napi kettő átlagban.) nincs, bennszakad, képtelen vagyok. valami továbbra se jó. nagyon nem. blokk van, pedig téma tényleg lenne...

szerdán keltem úgy, mint akit leütöttek, semmi felszabadult "juhú, nem kell végre dolgozni". egész nap azt éreztem, erőn felül kényszerítem a testemet, hogy menjen, holott csak szivemnek kedves találkozások voltak beütemezve, egy kis ikeában nézelődés, egy kis teázás. tudtam, hogy nem hagyhatom ki, jobban kell annál. enni-inni alig, erővel.
estére megjöttek a brutál görcsök, reggelre a vér is, közte valahol a pokol tornácán múlattam az időt.
csütörtökön vadasparkoztunk végre a pasival, szintén a jobbankell jegyében, azt is végigkínlódtam, néha a gyógyszeren is átgörcsölve, energiadeficittel, halálosan fáradtan. igyekeztem kihozni belőle a maxot, és élmény is volt, de az étteremben is, hazafele menet is már végig rázott a hideg, és émelyegtem, szédültem, fájt mindenem...

nem tudom.

nagyon viaskodtam magammal, végül megeresztettem azt a bizonyos telefont, hogy hát én nem vagyok munkaképes.
majd aludtam egy hatalmasat, ilyen tizensok órát, széjjel izzadva magam és elmúlt.
fáradt vagyok azóta is, kedvetlen, nyügi, rossz étvágyú, közérzetű, bágyadt, feszült (mintha most pótolná a pms-es szorongást a szervezetem, pedig akartam írni, hogy alig volt), de semmi takony, torokfájás vagy láz nem tört ki rajtam, semmi, amire az ember egy ilyen helyzetben folytatásként tippel.

akkor ez így mi volt? kimerültség? a hormonjaim? lelki valami?

no és mit mondok a háziorvosomnak: kérem, egészen úgy tűnt, hogy nagyon beteg vagyok, de aztán kiderült, hogy csak egy fura, végletes kimerültség? kialudtam?
köszönöm, hogy kiírt, de nem tudom megmagyarázni?

és ami visszamaradt, ez a #nemvagyokjól, azzal mi lesz? elmúlik? marad? meddig? utálom.

az a fura az egészben, hogy ma cukinak jött meg, és konkrétan alig tudott eltámolyogni a wc-ig, ahol pár hasmenés után kirókázta a lelkét meg a gyógyszereket, és nem használt az új kör fájdalomcsillapító csak félig-meddig, feküdt egész nap és most alig bírt kikelni az ágyból, hogy dolgozni menjen. (de ment, basszus, nincs, aki helyettesítse. nem tudom, meddig tartható, amit csinál.
lehet-e véletlen egybeesés, hogy ő is szokatlanul beteg? mindketten pont elfáradtunk volna?)

ezmiez van nálunk.
zavar az erőben.
nyaúka.

annyira sok témám lenne

viszont helyette eszméletlen sok munka várható.
már tegnap délután meghaltam.

#apakezdődik
#agyfagyás