kulináris kalandozásokba'

vannak, akik szeretik távoli tájak ízvilágát az asztalra varázsolni - én egyelőre nemlétező tájak (következésképp nemlétező) ízeinél tartok.

főzőtudományom jelenlegi állása: ha valahogy meg bírom enni, jól sikerült.
távlati célom a 'finom is legyen' illetve a 'másokat is meg merjek vele kínálni', mindkettő az eljövendő idők utópisztikus-ködös ismeretlenébe vész... (én azért tudom, hogy egyszer, majd, valamikor fog az menni, na. a 2005-ös kölni katolikus ifjúsági világtalálkozó ebédjeinél például már ehetőbbet produkálok. általában.)


ui.: holnap/holnapután beszámolok az eredményről. khm. még kétségeim vannak.

viszont

kargyanta pipa -> bódottá

erősen gondoltam annalightra az ultrabalaton miatt, menőség a köbön, bár a futàshoz ez se hozott kedvet. szerintem a futáshoz nekem semmi se tud kedvet csinálni, soha.

vettem 3 melltartót, amiből egy véletlen ingyen volt (a csaj annyira igyekezett faarccal elcsalni 20 forintot a végösszegből, hogy elfelejtette hozzáütni a harmadikat, úgy kell neki.)
ugyanitt anyám: de nemár mindig csak feketét, legalább két testszínű legyen benne...
életke: továbbra sem fogsz találni passzentos testszínűt, hiába.
én: ugye most már érthető, miért csak feketém van?! jó, lehetne még fehér, de annak a létjogosultságát továbbra is megkérdőjelezem...
(adalékinfó: ugyanazon márka ugyanazon fazonját veszem kb 9 éve, mivel csak ez az egy van rámtervezve. szerencsére szép, kényelmes, ízlésesen csipkés, és néhány helyen mai napig fellelhető, meg még occcsó is. mondjuk a masnit azonnal leoperálom róla, mindig. masni, blöeeee...)

megj.: vettem volna többet is, ha van.

tíz óra alvás, gazdag reggeli, ráérős kvzgatós sétálgatás, padokon napozgatás, netezgetés itt a környéken -> tökéletes bódottá

napi pànik, hogy sose lesz megfelelő férjem, öreg vagyok, mindjárt megcsúnyulok, senkinek se fogok már kelleni, ójajj - letudva, túlélve
(lefényképeztem magam, ahogy pucéran heverészek az ágyon és időnként teràpiàs célzattal nézegetem.
nincs minden veszve. stop. reggeli gyűröttarcú szelfiket viszont hanyagolni kell. stop.
a tükörbenézést csak azért nem, mert olyankor még úgyse látok...
stop.)

rápattantam a rendelői mérlegre, míg tegnap anyám a gépével szórakozott (védőnői program gáz), és balerinacipőstül 39 kiló 55 deka vagyok. nem is olyan rossz. aztán elkapott minket egy felhőszakadás. tökre tudunk csajos progit csinálni... csuromvizesen túrórudit enni klassz amúgy. (a fagyizó messze volt...)

a kutya reggel a pincelejárat fölötti konyhaablakban ült (- égzengésre ugrik), a vékonyka párkányon, apámnak kellett berángatni a konyhába és ölben kivinni, mert leimádkozni sehogy se lehetett onnan. (nagyobbfajta kutyuról beszélünk...)

nem tartom az időrendet, bocs.
megyek, mosok hajat aztán főzök.
#mostelégjó
#nyár

dèja vu

tegnap bejött anyám a szobába, és elmondta, hogy az orvos szerint mama leleteinek összes eredménye katasztrofális, és igazán nem akar ijesztgetni, de ez a mintázat vastagbélráknál szokott jelentkezni.

először nem értettem, minek elemezgetik a halott nagyanyám eredményeit így utólag is... mire leesett, hogy  - mivel annak tényleg nem lenne értelme - az élőről beszél.

#hátdehogynemár
#mostakkorkezdjükelőlről?!
#ezatavaszkimaxolta

faágak

"a .. járásbíróság közhírré teszi, hogy az állítólag eltűnt [mamika nagybátyja] .... utolsó életbenlétének helye: Szamara, ideje: 1918. 05. 15. holttányilvánítása iránt az eljárást a mai napon megindította.

felhívja a járásbíróság az eltűntet és mindazokat, akiknek az eltűnt életbenlétéről tudomásuk van, hogy a járasbíróságot az eltűnt életbenlétéről értesítsék, egyszersmind közöljék azokat az adatokat, amelyekből az eltűntnek életbenléte megállapítható, mert ellenkező esetben a bíróság az eltűntet a jelen hirdetménynek a Magyar Közlönyben történt beiktatását követő naptól számított 30. nap letelte után bíróilag holtnak fogja nyilvánítani.
kelt: 1950. évi április hó 22. napján"

.......

"[mamika nagybátyja], aki ... évben ...on született .... és .... szülőktől, földmíves foglalkozású volt ...i lakosról a bíróság megállapítja, hogy nevezett 1918. évi június hó 15. napján elhalálozott!"



egy másik dokumentumban hadifogságban távollevőként hivatkoznak rá. a halottá nyilvánítást édesanyja kérvényezte (a nagymamám nagymamája az üknagymamám, ugye?), valószínű a ház tulajdonviszonyainak rendezésére.
26 évet (biztosan) élt. valamiért adtak neki plusz egy hónapot, a valóságban örök rejtély maradt, mi lett vele.

másik mama

édesem, a héten több napig meggyőződése volt, hogy 16 éves. a majdnemhugomat is győzködte, hogy nem lehet a dédunokája, hisz ő a fiatalabb...
azt mondják, tiszta dinka volt, csintalankodott meg vihoràszott.
biztos jó volt neki, mindig úgy tartotta, hogy egy nő életében az a legszebb kor.

ma eléggé képben van, csak fárasztó ötödször is megválaszolni, van-e munkám, mi, hol lakom, járok-e még iskolába, van-e barátom és mért nincs, van-e rajta pelenka, pisilt-e már ma (mert mindig panaszolja, hogy már nagyon kell, és ma még nem is tettük wc-re), meg elsorolni, ki hol van épp (pl hogy anyám ott ül mellette...). egyszer váltig állítja, hogy jelen volt, mikor a mamika meghalt, később meg rákérdez, hogy ugye nem az a mama halt meg. emlegeti sokat, hogy ki fog majd most süteményt sütni, ha már a mamika nincs...

nagyon össze tudnak akadni a tekervények... néha meg olyan okos.

jótanács

sose olvassatok női ponyvát munkaidőben.


van ez a könyv, amit még mamától kaptam a huszadik szülinapomra. emlékeztem, hogy nagyon tetszett, pedig szerelmetes, túlzó, nyálas, rájátszik a nők összes fantáziájára, kőgazdag szuperférfias herceggel és szegény, de különleges hősnővel... tizenkettő egytucat, hidegen hagy az ilyesmi, kivéve ezt az egyet, hajnalban ötletszerűen be is dobtam a táskámba.

arra viszont nem emlékeztem, hogy ennyire 18+os. egyből egy szexjelenetnél sikerült kinyitni, nevettem is rajta, micsoda hosszú, érzékletes leírás, na lássuk, meg aztán keressünk még ilyet... pornón nevelkedtem, nem aggódtam.
aha.
most már annyira nem nevetek...

ellenben kérnem kellett egy szünetet rendbehozni magam, azóta pedig komoly diskurzust folytatok a mindenféle porcikáimmal, tárgyavesztett ösztönökről, sőt, szükségletekről. (bevallom, nem értünk egyet.)
nem tudjuk például eldönteni, annak örülnék-e jobban, ha ex átinvitálna estére, vagy annak, ha nem - és hasonló apróságok...


p.s.: most jó messzire el kell tennem a telefont, nehogy véletlen ráírjanak, míg nem figyelek. (valamint a fiúkkal sincs több szemkontakt mára, az tuti.)

cukiságok

különben olyanok történnek, hogy egy egész gyerekcsoportot boldoggá tettem, amikor felnyitottam nekik a sorompót, csillogó szemű váót kapott a varázslat, oda is, vissza is, kissziveim...
ha láttatok már cukiságot...