a biztonság kedvéért

...nem hogy megírnám a részleteket, ahogy mindenki várta, hanem leszedtem még a legutóbbi posztokat is.

merthogy.

a szerelősrácról úgy bő 2 hónap (alaposnak tűnő) ismeretség után kiderült, hogy nem csak "van ott pár redflag", hanem konkrétan qrvanagy a gáz vele.

és hogy èn meg elb.tam, mert túl közel mentem.

mivel továbbra sem akartam vele összejönni, ellenben később megneszelte, hogy az infós fiúval viszont randizni fogunk rendesen, meg lettem zsarolva, hogy megírja neki, hogy mi összekavartunk.

long story short: megírta neki.

volt sokk, sírás, szomorúság, harag.

nyilván soha többet nem óhajtok semmitse vele. beszélni se.

wtf.

ő ezt nem igazán érti, szerinte túlreagálom. ja, és ő szeret. (wtf again?! na az aztán teljesen indokolatlan...)

bejött a ház elvileg zárt belső udvarába letenni az ajtómhoz a bocsánatkérő ajándékot, 

amit nem fogadtam el, mikor korábban önérzetesen és qrvagyorsan a kezébe nyomtam a nálam levő hozzá tartozó holmikat... (egy biciklinyereg-igazításhoz való kulcsot csak utána találtam meg, azt vegyen újat..)

(eleve a munkahelyén akartam leadni, de aztán úgy ereztem, megis az a legtisztabb-átláthatóbb, ha neki adom oda.

ez nem szakítás, nem úgy vagyok érzelmileg bevonódva, hogy ne bírjam ki azt a pár percet... nyilvános helyen persze.)

utána is még írogatott, képeket küldött a hóesésről, hóba rajzolt szivecskéről, a nekemszomszéd utcában levő hely bejáratáról, ahova még együtt ültünk be...

eléggé nem tudtam mit kezdeni a szituval, én még sosem tiltottam senkit, abszolút fogalmatlan voltam mindennel kapcsolatban is ...

sután is kezeltem, meg alá is becsültem a helyzetet.

((pl nem tiltottam egyből, csak nem válaszoltam, hisz megmondtam, hogy többet ne keressen. meg lassan processzálom a dolgokat, és ez az egész óriás csalódás volt, meg melósan integrálható történés, meg meg..

aztán abból az lett, hogy egyszer mégis válaszoltam, mikor megijedtem, hogy esetleg képes idejönni nekem megnézni, jól vagyok-e, mert ő velem álmodott és aggódik és csak adjak életjelet... mert már addigra bármit kinéztem belőle.

aztán bekorlátoztam. amiből viszont az lett, hogy később tudni akartam, ìrkál-e még és bénáztam és véletlen rányomtam a megbökés gombra, amiről azt se tudtam, hogy létezik még, de nem tudtam visszacsinálni, abból meg az lett, hogy szegyenszemre jobbnak láttam leirni neki, hogy ez csak véletlen volt, semmit ne lasson bele, pont hogy a tiltáson agyaltam,

amiből viszont az lett, hogy én hosszan ismételgetve írkáltam, hogy mért nem volt ez az egész oké, miért nem csinálunk ilyeneket soha, miért tolerálhatatlan és megbocsáthatatlan ez az én szememben, míg ő irogatta, hogy túlreagálom. aztán észbekaptam és végre nem csak korlátoztam, hanem tiltottam, de jajj.))

szoval alábecsültem és elsutáskodtam a helyzetet.

ami most épp ott tart, hogy megkereste legalább egy (amúgy új és csaj) ismerősömet messengeren, akire emlékezett a mizuvelem csacsogásokból és aki jóhiszeműen szóbaállt vele,

és most neki írogat időnként,

már 3. körben,

és mostmár elkezdtem parázni, hogy mi lesz még itt.

mert oke, még csak 2 hét telt el (bár szerintem meg már!!! eltelt 2 hét azóta, hogy megmondtam, hogy sose többet nem óhajtok kontaktálni se vele, hagyjukegymást forever, az elég sok, arányaiban pláne), de nemigen "adja fel", vagyishát engedi el a történetet.

a ma alapján eléggé várható pölö, hogy majd jól kiteregeti még a mindenféle dolgaimat csupa olyan embernek is, akinek aztán marhára nem óhajtanám mindezt megszellőztetni. (sőt, ami a magánéletemet illeti, semmitse.)

ráadásul az ő verziójában.

ami szerint (ha a legújabb verziót idézném, amit az ismerősöm kapott) én "az ágyamba hívtam és aztán átvertem".

((eleve 2 olyan keresztnevű ismerősöm van, vajon a másikat is bepróbálta-e, vagy hogyan jött rá, melyik, értitek...))

az ismerősöm először nem tiltotta, totally szükségtelennek tűnt, aztán mikor másodszor is felbukkant nála a csetben, arra nem reagált, mert nem is volt mit, inkább egy monológ volt,

ami után rájöttünk, hogy b.fsz vagyok, és nem is tiltottam, hiába hittem,

csak messengeren, mert azt hittem, az úgy mindenestül tiltja fészen is, de persze nem (látszik, mennyire felkeszült vagyok a témában),

és ezért láthatta az új képem, ami triggerelte,

(mögéköltött egy egész háttérsztotit kb, pedig amúgy egy magamban elszöszölős szelfi)

de mire orvosoltam volna a hibát, tiltott ő.

na és akkor azt hittük, mostmár tényleg over.

de nem.

most meg kicsit úgy vagyunk, hogy ha elküldi a picsbe vagy letiltja, az esetleg olaj a tűzre...

úgyhogy most épp csak hagyjuk.

eleve először nem is tudtam mit kezdeni azzal, hogy megkereste... 

(ne feledjük, azt hittem, világos voltam, plánevilágos a letiltással. és már eltelt pár nap azóta, és nem történt semmi - ó, oké, bevallom, már ott is kicsit aggódtam, hogy hogy reagál, de már megnyugodtam, hogy semmi gáz, juhú, végre vége.) 

kb röhögtem, hogy miap.csa, nemár.

eleve tök váratlan és szürreál volt az egész... meg az is, ahogy kiderült, meg aztan a reszletek.. (hagyjukis.)

végül telefonon beszéltük át az ismivel a szitut.

aztán arra jutottam, azért csak tudnom kell, hogyan kommunikál, gondolkodik... kértem screenshotokat.

és hát ... jajj.

a telefonos elbeszélés nem egészen azt adta vissza. ott már nem nevettem.

aztán a második körnél először megijedtem, de mikor felfejtettük, hogy történhetett ez, meg átolvastam újra a puffogasát, megsértődését, megkönnyebbültem, hogy nademostmárténylegvége, legalább.

de hát nincsen...

mérnincsen?! 

nemfunny. és nem is igen tudom, mit lehetne ezzel az egésszel csinálni.

eléggé beparáztam ma este, a harmadik körnél, az a helyzet.

értem én, de gondolta a franc.