de attól még sajnos az vagyok.
(ó, pedig a nőkre azért sztereotipikusan jobban jellemző szerintem a magasabb eq, ami az énnekem tetsző pasiknál erősen hiánycikk, de már csak a társadalmunk ill a nagyszámok törvenye alapján úgy általában a pasiknál is.)
de mostanában ezt páran kétségbevonták valahogy, és igy el kellett gondolkozzak.
pl amikor a biciklis srác mondta, hogy hát de egy nővel nem lehet úgy megbeszélni dolgokat, mint egy férfi haverral, hát nem mondhatja, hogy nézd már azt a csajt, milyen segge van ...
én akkor felcsillanó szemmel rávágtam (valoszínűleg erőltetetősnek, nyomulósnak hatóan, pedig csak full a topiktól megérintődve), hogy fú, pedig pl velem dehogyisnem...
hát hisz a múltkor is, amikor mentem át a hídon, ment előttem egy lány a fenekére simuló lenge anyagú nadrágban, amin teljesen átütött a rajta levő franciabugyi csipkéjének textúrája,
és tökéletes volt annak a fenéknek a mérete, a formája, az arányai, a tömörsége, a ruganyossága, a simasága, mint ahogy a dereka, csípője is, és még tényleg mindene miliméterpontosan ott volt, ahova azt a természet oridzsinál szánta,
és minden lépésnél rengett, ringott, a lehető legszebben, ahogy ez csak történhet,
és én egyszerűen nem tudtam nem nézni,
teljesen megbűvölve kábé,
és azt éreztem, hogy ez annyira gyönyörűséges, hogy ilyen a világon nincsen,
és hogy csak nézni szeretném ezt a végtelenségig,
és megérinteni is, igen,
teljesen elárasztódva a látvány csodálatosságától...
de hogy közben viszont ez az egész semmiféle szexualis jellegű gerjedelmet nem váltott ki belőlem, egyáltalan nem "aktiválódtak" a genitáliáim, nem mozdult a vérem, nem kívántam olyasmiket, hogy a làny érjen hozzám, vagy hasonló...
csak ez a naaagy lenyűgözöttség volt bennem.
meg a gondolat, hogy ha én is ezt érzem és ennyire nem bírok máshova nézni, milyen lehet ez szegény férfiaknak, akikben ilyenkor még feltámad a konkrét fizikai vágy és kívánás, sóvárgás is.
és ezt így amúgy még elmeséltem pár másik embernek is, és mind nagyon furán néztek rám. és egyáltalan nem értették.
pedig szerintem a világ legszebb dolga egy arányos, feszes, szép fiatal női test.
és nagyon jól áll nekik a nyár, az a sok előnyös, lenge anyagú outfit, a szabadon hagyott bőr, a mozgásban lévő sziluettek és a szép hajak és jó vibe-ok...
de és utána így elgondolkodtam, hogy ez most akkor jelent-e valamit, vagy nem.
mert végülis a férfiaknak se önmagában csak a vonzó külsejére szalad meg a vérem, hanem már a szavaira, hangjára és érintésére, szóval lehet, hogy csak már arra, ahogy flörtölnek, ahogy úgy néznek ràm, amit írnak... (meg persze aztán ízre, illatra, nyilván ..)
de közben azokkal a férfiakkal meg is akarok ismerkedni, vágyom a figyelmüket és hogy kontaktus legyen.
a lányokét meg nem.
szóval.
bár... pár hónapja, nem tudom, írtam-e, szemben leültem egy csajjal a villamoson. és egyszercsak leesett, hogy úgy néz engem, és úgy mosolyog rám. életemben először azt éreztem, hogy fel akart szedni engem egy lány.
szép lány volt, nem klasszikusan babaarcúan szép, de eléggé helyes, kicsit edzsi vonásokkal, harminc körüli, gyönyörű tiszta bőrrel, filigránabb, jó alakkal, és olyan puttogether, egyben levő külsővel, outfittel, kiegészítőkkel, amire azt mondod, hogy határozottan van egy stílusa, ami ugyan nem pontosan az én ízlésem, de letisztult és tetszetős és minden izzadságszagot nélkülözően rendben van, és látszik, hogy úgy általában is olyan tud lenni.
és ahogy rám-rámmosolygott, és lassan leesett, hogy nem csak alap kedvességből, barátságosságból, amit amúgy viszonoztam addig még, nyilván... hát halljátok, majdnem visszaflörtöltem hirtelen. úgy kellett leállítani magam, hogy ne csináljam már, hát heteróként ne hitessem itt el, hogy interested, mikor csak ösztönösen "visszareagálok" a detektált helyzetre...
mert ha valaki flörtöl és nem taszít, akkor én arra is visszareagálok, -mosolygok, azt hiszem.
azért valahol kicsit bánom, hogy zavartan lezártam, és onnantól igyekeztem egyértelműen nem-jeleket adni... de akkor így éreztem korrektnek. nem akartam "hitegetni", csalodást okozni semmiképp sem. de közben meg úgy beszéltem volna vele, volt bennem azért kiváncsiság irányába.. csak nem hiszem, hogy szexuális.
anno még valami egyetemi buliban csókoloztam részegen egy barátnőmmel... meg voltak ilyen szájból szájba, szájról szájra feladatok hökös bulikban... de nem rémlik, hogy bármit bármelyik megmozdított volna bennem... mondjuk azt a barátnőm spec egyáltalan nem találtam szépnek. igazából szerintem nem is annyira kedveltem.
de nem hiszem, hogy ezért nem hatott.
szóval nagyonmax annyi, hogy kicsit odébb lehetek a skálán, de nem gondolnám, hogy ez ilyen ingerküszöböt bármennyire is átlépő szexuális dolog lenne nálam, semmi olyan felhangot nem vélek felfedezni benne...
sőt, igy végiggondolva szerintem inkább egyszerűen csak szeretem a szépet... lehet, ilyen vizuális szenzorosság-dolog ez is, ki tudja. (lehet, hogy ez az én színpadi függönyöm, haha.)
de mindenesetre jólesett elmesélnem, ha már eszembe jutott. (mert igen, ma is, mint ahogy mindigis láttam a szememnek eszméletlen vonzó lányokat és formákat és úgy mozgásban levő testrészeket és hát na. nekem legalább jobban jó, hiszen nem csak a helyes pasikon, de a csajokon is jólesik megjáratni a szememet, szóval sokkal több szép jut egy napra.)
((és yepp, ezzel egyben abszolút zsigerileg, első kézből származó tapasztalatokkal alá is van támasztva a saját külsőm fontossága körüli aggodalom. hát még én is azokat nézem meg, akiket, pedig férfi se vagyok. jajj.))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése