struggles

egész egyértelműen gondom van a tennivalók tevésével, kiemelten azokkal, amik ugyan musthave-ek, de valaminek utána kéne nézni hozzá, ilyesfajta mentális erőfeszítést igényelnének.

teljesen a sikitófrász határán vagyok, amiért a tulajbácsi nem intézi a tűzhelyet, és azt mondta, ha én találok valamit, ami megfelel a követelményeknek, küldjem át. egy hétbe telt körbekérdezni plusz kiguglizni és megírni róla az e-mailt.

erre semmi se nem jó neki, ő nem azt a szállitási díjat látja, meg nincs fenn árukeresőn, meg nem veszi fel az emag a telefont  meg... nem érti. és hogy nekem kéne elmagyaráznom neki,

amihez utána kéne néznem, de hogy rendesen értelmezve, nem csak ilyen felszínesen, hogy ezt dobta ki a gugli, meg ezt írja ki, ha a kosárba teszem.. ésss nem bírok.

nem bírok foglalkozni ezzel, odakoncentrálni, rávenni az agyam, hogy hajlandó legyen mélységeiben.

és csak dühös vagyok, folyton, hogy eltelt fél év, ez beköltözési feltétel volt, papírt írtunk róla, 

ne nekem kelljen már megoldani,

nekem ne legyen már dolgom vele...

a másik meg a biciklilakat, hogy el akarok állni a vásárlástól, de ahhoz alaposan át kell bogarászni, pontosan mit hogy kell, meg kitölteni valami űrlapokat,

és nem birom egyszerűen rávenni az agyam,

és ma van a határidő,

de hogy így képtelen felfogni-megugrani, csak bámulja a weboldalt, és nem talalja,  nem érti, nem látja. túl nehéz, túl melós, túl ... pedig tuti nem.

és nem tudom, hogyan lett 3 óra, ma még csak kvztam és hazajöttem a társasos sráctól (majd máskor elmondom) és bóklásztam a sinsayben, de nem tudtam figyelni és nem emlékeztem, mit akartam ott vagy egyáltalán a plázában és itthon csak cseteltem és az új randim után sóhajtoztam (szintén majd maskor elmondom) és vidiket néztem és híreket olvastam és elmosogattam és ettem és elpakoltam a száritókról és válaszoltam a bácsinak és csak feküdtem az ágyon kb ... 

mióta ilyen meleg van, folyton csak feküdnék az ágyon, mikor épp nem odakint vagyok.

és itthon iszonyú redva és káosz van, minden szanaszét, de nulla erő, hogy nekiálljak, pedig annyira akarom már, hogy meglegyen... nem is tudom, hogyan kéne, túl sok lépésből áll és túl sok idő és hol kezdjem meg mi fér bele, 

de hát intézni kéne azt az elállást, 

meg nagyon átgondolatlanul belementem, hogy elhozok valamit a társasos srácnak és ma este visszamegyek megint, mert most ér rá játszani a héten (előre gondolkodott, woww), és akarok-e, és hát most akarok, és akkor elviszem, 

meg túrafüzet, amit hetek óta nem bírok megvenni, meg ugye a lakatok, de ahhoz előbb az űrlapok, ...

és amúgy is, lehet, rossz döntés,

mért segítek én ebben a társasosnak, azok után, csak mert épp megint közelségvibe van (szex nélkül, de akkoris) - persze, tudom, mert azt hittem, dolgom tud lenni nekem is ott, de már rájöttem, hogy nem,

és mért megyek ma is ahelyett, hogy a fiúval randiznék?? de és ha ma már elrontja a vibe-ot?! most olyan jó volt, kerek, lepattintottam a próbálkozását, és minden normálisan zajlott, ...

amúgy nem baj, ha az új randim-fiúval húzom még, igazából nem akarom, hogy eltűnjön, amint a bugyimba ér, de közben már igen nehezen tűrtőztetem magam, és aztán sajni valószínű, eltűnik, pedig ez most olyan jó...

az se baj, hogy redva van, mert így nem hozom ide, mert nem vállalható még nekem se,

de közben megy a matek, hogy ezek igy nem jók,

engem valaki szeretgessen már meg végre, hát fizikai fájdalmaim vannak a hiányaimtól, 

és napok óta falkaparó középidőm, kombózva ezzel a rengeteg csodás csókolózással...

de közben megy a fejemben, hogy nem kéne, pedig megint lassan kinő a gyantázott rész, sose látja senki, mikor szép, 

de igazából a sorrend se jó, semelyik teendőé és progié, egy naaagy káosz a fejemben minden.

addig itthon nem csinálok semmit, míg menni kell később valahova, meg tudom, hogy van más dolgom, meg fogalmam sincs, mi mennyi idő lesz,

és lassan már kifutok amúgyis az emlegetett időből, mindennel, mert fürdeni, hajatmosni, szőrteleníteni is kell,

aztán lassan (gyorsan) indulni,

tessék, azt is elb.csiztam, hogy ne csucsidőben, a tömeggel közlekedjek, pedig utálom,

de és már megint nem tudom azt se, mit vegyek fel, vajon milyen idő lesz, vajon mit ne használjak el a többi nap miatt előre,

vizet is ittam-e,

agyam is megbuggyant, olyan meleg van itt nálam mostanra konstans,

ú, nem írtam az orvosnak se, az pedig xtrém fontos,

attól amugyis máris stresszizzadok ...

ja, hogy amúgy deostiftet akartam venni, meg a pénzt betenni a kártyára, meg felváltani, amit nem, ajj...

ó, és mikor fogok vacsizni egyáltalán meg hol,

...,

..

és akkor hányra is vagyok áthívva??

tök nem látom át a dolgokat, csak ketyegnek bennem, amikről úgy érzem, a legsürgetőbbek,

és aaaa, mit hogy kéne és jajj.

....

ó, igen: és ez egy sokkal összeszedettebb nap, mint az elmúlt mondjuk másfél hét bármelyike (amit épp nem konkrét kötöttpályás történés töltött ki, hanem nekem kellett valahogy foglalkozni a dolgokkal), mert csomó prior teendőt legalább látok, rá tudok zoomolni a fejemben kavargó sűrű gondolatfelhőben, és saccperkb tudom, mik az opciók, mi a lehetséges menetük, ilyenek.