((szóval decemberi poszt))
olyan elmondhatatlanul mélyen vagyok a héten, hogy szavak nincsenek.
és mostmár beteg is.
még először elvoltunk, mert ezerrel toltam a lakásnézést. meg vártam A válaszra (A lakassal kapcsolatban, ami egy újabb legjobb volt, csak itt ugy tűnt, én vagyok a befutó), voltak azzal mindenféle fennforgások - mely idegörlő időszak után csak csütörtökön jött a "nem", hogy nem én kaptam mégse, másnaptól meg máris le kellett hozni az első gyerekes 7végét, ebben a fura helyzetben, ugy hogy közben ne tűnjön úgy, hogy visszajöttem... ezek sokat kivettek, de pörögtek a dolgok, közben is jártam megtekinteni albikat.
nade aztán... semelyik nem volt oké, visszacsapott a minden, és beütött a gyász is A lakas miatt, meg hirtelen a szóbajöhető hirdetések is elfogytak.
és beütött, hogy basszus, ittragadtam, ebböl nem lesz karácsony előtti albiba továbbköltözés, át kell majd gondolni, mi hogy lesz, hol leszek én, a cuccok, hogy lesz a minden...
és csak ültem itt a lakásban, nemműködve, lélekben dermedten, összezárva a 39 fokos lázzal fetrengő, mindent szétköhögő, szenvedő ex-szel, nem birtam enni, inni, aludni, ügyeket intézni, és úgy éreztem, csapdában vagyok, beszorultam, holtpontra jutottam és hogy minden végtelenül kilátástalan.
az eszem tudja, hogy ez nem egy vissza a startmezőre, hogy amint tudok, megyek tovább, hogy...
de közben meg azért mégis csak az.
csak mostmár együtt se vagyunk, és az egesz kontroll nála, minden csak szívesség. és jó volt, hogy a srác instant távollökött tőle - akivel még most, itt lakva is volt egy kétnapos high-high a kis hullámvasutunkon, mikor már iszonyú szarul voltam (aztán egy nagy szétesős low-val, mint utolsó cseppel a mindenbe),
nade igy most meg már nem akarok itt lenni. uristen, nagyon nem.
se másokkal, egyebként.
(max a sráccal akarnék, haha, pedig vele meg semmi értelme - se esélye, szerencsére, amúgy. mert pont az esetem, durva kémia, tha szex, kifejezetten izgalmas nekem fontos kérdésekben, + az elethelyzetem, amiben zsigerből kapaszkodnék - az eszemen kívül minden masommal, és nincs kontrollom se kb ebben a szabadesésben, és még érzelmileg elérhetetlen is meg mashogy is szarrá triggerel, amire ugrik belőlem a kötődési zavaros meg csökkentértékűség-sémás... ahh, szóval nagggyon nem.
mázli, hogy elutazott messzire és sok időre.)
egyedül akarnék lenni, magamban sírni-dühöngeni, senkire se tekintettel lenni, senkivel se foglalkozni, senki miatt nem disztingválni, senkihez se alkalmazkodni.
ehelyett meg ez van.
vettem egy átalakitót a telefonomhoz, hogy legalább fülessel tudjak zenét hallgatni.
még egy ismerős, akitől technikai telefonos segítséget kertem, izélt is, hogy de ne akarjam így elhamarkodni, nézzek utána a neten, mit szabad, ha ennyire nem vágom - de én tudtam, hogy nem várhat.
s valóban, hamarosan eljött a pillanat, hogy otthagytam csapot-papot-beteget, kivonultam a konyhába, magamra csuktam az ajtót és egy laza bő 3 órát ugráltam-táncoltam a fülemben üvöltő zenére a sötétben.
majd par nap múlva már félbetegen, mikor hajnali 2-fél3 körül még nem aludtunk, ex borzasztóan volt, 10 percenként kelt, ugy köhögött-nyöszörgött, hogy kétseges volt, megmarad-e, én meg mindenhogy rosszul voltam már,
megint kimentem, különösebb gondolkodás nélkül, és asszem, kiugráltam szegény szervezetem utolsó erejét, mind.
ez az egyetlen, ami működik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése