életem egyik legnagyobb hibája volt, hogy rászoktam anno, az meg a másik, hogy aztán vissza.
amellett, hogy ekkora kétségbeesés, ha nincs, és még a munkából is hajlandó vagyok késni miatta,
az egyébként csodás génjeimet is elkótyavetyéltem, hisz ma reggel is anyám 45 éves kori arcbőrét láttam viszont a tükörből...
néztem a metrón a nőket, és láttam, ki bagózta el a fiatalságát és ki nem, és belül sírtam. mert már kezd látszani az a tíz év. mert nem voltam okos.
mert elbasztam, és nemsoká szétplöttyedt, hamvasságát vesztett fejjel kell párt keresnem, mikor nemhogy nem kérik el a személyimet, de...
szóval egy kis önsajnálattal indítom a napot.
guess what, nemszeressem érzés.
ráadásul most megyek és újra rágyújtok, mintha kötelező volna.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése