most (félek.)

a dolgok gyorsan történtek.

lett például egy saját cicánk. a világ legszebb cicája, akit nagyon szeretünk.

aztán. pasi pokollá tette az életemet, és amikor már  munkahelyi mosdóba jártam ki sírdogálni napközben, kibökte: vegyem már észre, hogy azt akarja, hogy költözzek el. én. vegyem. észre. ő nem mondja, de én vegyem észre, miközben az állítólagos nehéz időszaka miatt extrém türelmesnek kell lennem, és kitartani mellette, mert egy "jó asszonynak" ez a dolga...

rájöttem, hogy ha benne vagy, ha már nyakig benne vagy, nagyon vékony a határvonal - könnyű nem észrevenni, hol kell még kitartani mellette, és honnan elküldeni az anyukájába.

(itt bevallom, hogy már annak idején, 8 évvel ezelőtt sem kellett volna szóba állni vele, de ezt a világon senki nem tudta felismertetni velem, én magam sem. hiába no.)

lett tehát egy nem-kapcsolatom és egy "fél" cicám.

véget ért a legújabb kedvenc munkám is, hiányzik a többi kis gyakornok, meg a nagy, növényekkel telepakolt, padlószőnyeges iroda (by gyömbi. ja, nem, ő padlószőnyeges munkahelyet írt :) ). és hiányzik a házfelújítós csávó, meg... mindenki, aki balra ült, és naponta hallgattam, mit beszélget a többiekkel. 

ünnepek voltak, elteltek, a hangulat még a közelemben sem járt - épp a szétköltözés részletein rágtuk át magunkat, miközben még senki sem tudja. nyalogatom a sebeimet.

most tanulnom kéne, gőzerővel, de eddig csak a rákészülésnél tartok, meg a beosztásnál. közben még munkát is kell keríteni majd. izgalmas, szobába zárt hónapnak nézek elébe.

legalább többet lehetek a macskámmal. 

legalább többet lehetek a macskámmal még így utoljára... ahh.

nem baj, nem baj, mert minden jó lesz, csak nehéz. fogok én még sírni, toporzékolni, dühöngeni, kiabálni, vádaskodni, gyűlölködni..., szomorkodni is. de most süt a nap, a cicmók benn alszik az apjával, pikk-pakk ki tudom takarítani a lakást, meg leszaladok vásárolni is.

vásárolni főleg magamnak, mert harmadik napja nem gyújtottam rá, és egyfolytában kívánok valamit, csak sose azt, ami épp kilóg a számból. lassan elfogy itthonról minden rágható dolog. 

meg talán egy határidőnaplót sutyiban. :)

meg valamikor kéne végre télikabát is, csak jöjjön meg a fizum. 

az élet még megy tovább. naponta 5-ször bepánikolok ugyan, hogy mi lesz velem, hol fogok lakni, kivel fogok, meg tudok-e élni, bírom-e egyedül, a pasi nélkül, a macs nélkül, kapok-e jó munkát, elviselhető munkát, munkát...? de mivel nem tudok még közelítő válaszokat sem, inkább a nikotinhiányra fogom és arra gondolok, most mit kell csinálnom. a többit megoldom akkor, amikor ideje lesz.