switching

az van amugy most, hogy rá voltam fixálodva erre a kivizsgálósdira, és csak addig láttam el - és most aztán halvany lila segédfogalmam sincs, mit kezdjek magammal. (még dolgoztam rajta tegnap is, de most azért úgy elég volt már, addigis, míg nem lehet továbbegyeztetni a dolgokat.)

mármint... délután fél 4 van és ma még csak egy qrvalassan magamhoztérés és összekészülés, egy fél blogposzt megírása, egy volt kollégába beleszaladás és a szigeten velekvzás, egy bankautomatázás, átöltözni hazaugrás, ebédelés, ehhez oda-vissza hídonátséta, egy ismivel órákig cseten pszichológia-pszichiátria-diagnosztika téma szakértés, emésztve reelzvidinézés volt,

és ott van az a 200 elemes lista a fejemben arról, mit kéne, kell majd, 

én meg egy szál bugyiban fekszem az ágyon, pedig már nem is töltöm a telóm, és foggalmam sincs, mi legyen a következő lépés.

ilyenkor amugy mindig ez van.

teljes overwhelmedség pusztán attol, hogy ott az a 200 dolog és mind tegnapra kéne és még át-, sőt végiggondolni se tudom őket, és ettől képes vagyok teljesen szétesni. (még nem tartunk ott, de már jó szar.)

amikor aztán kidob a gép valamit, ami a kövi dologgá avanzsál (és az épp olyan, hogy organikusan belekezdek, vagy legalábbis rááll az agyam), utána már jó... de addig... mehh.

illetve hát van, hogy beejtőernyőzik kívülről valami más, és akkor addigis mindegy, mert felülírt mindent,

vagy teljesen elviszi az egészet a gyötrő hiányérzet meg a mehetnék, és akkor végül azzal lesz valami.

de most, most qrvára senki se ér rá...

nincs semmi izgalom se sehol...

és meg semmi se kristályosodott ki.

szóval full meg vagyok lőve kb, míg tart ez a kínzó átmenet.