muhaha

gyerekek, hát az univerzum olyan, mint egy sztereotip auti, aki szószerint veszi a dolgokat  - (ujra) annyira mélyen kívántam, hogy valaki olyan, akivel megvan a kémia, akitől jólesne, érjen hozzám,

hogy legyen férfienergia, flört,

hogy legyen valami,

de közben tökre nem bírok új emberekkel kontaktálni, nem adja magát semmi, minden fáj meg depresszív-szorongós meg kishitűséges kisugárzás van ... és borzasztó gáznak és rondának és öregnek látom magam...

de és pont gondoltam is este, hogy nekem ez a 3 eddigi kellett volna, kellene csak amugy is, viszont azokbol is igazából csak egy volt olyan, hogy igazán azt és ugy adja (az ágyban, meg amugy a csetben is), amivel klappolok, szoval erthetően leginkább utána vágynék én emiatt is... 

és napok óta újra sokat, egyre többet, intenzíven a fejemben forog a biciklis srác (aka A srác), annyira mélyen "érzem", hiányolom, vágyom, haragszom, estöbö,

és akkor ma reggel arra ébredtem, hogy hát ő átjönne huncutkodni egyet melóba menet, ha van kedvem...

így out of blue.

(egyszer volt, hogy ráírtam a "szakitás" után még, mert láttam egy vicces bögrét, ami teljesen ő, és némi gondolkodás után arra jutottam, nehogymár ennyit se lehessen, nevetni egyet ezen együtt ... ott váltottunk pár szót arról, hol van, mit csinál, de ennyiben maradtunk csak... szóval gondolom, innen, ott látta, hogy még mindig szóbaállnek vele... de .. ez még így is out of blue azért rendesen...)

hát azota pislogok a megnyitatlan üzenet felett, mert végülis ezt akartam. csak közben persze nem így.

a régi klasszikus: vigyázz, mit hogy kívánsz, mert az univerzumnak szar a humora.

és azt fogja adni, csak épp nem úgy, ahogy elkepzelted, de hát te nem fejtetted ki jól, szavad se lehet ... 

aztán lehet, ez nem is humor, csak tenyleg, szoszerint annyi, hogy nem fejtetted jól ki...  haha.

ugyanott: wtf.

hogy nekem semmi se jó... ahh.