eszkalálódás /1

szóval fájtam, szenvedtem, küszködtem. 

a pszin, a pszis utolsó alkalom trigger-pontjain, a pszi által látni kívánt korábbi papirokon és a költözős topicon is.

sok-sok dologra rájöttem, sokat "kidolgoztam", "kifájtam" magamból, helyre kerülgetett egy csomo puzzle darab.

(előző poszt is pl egy ilyen részletke.)

éa felvettem nagyjából újra a költözős fonalat, miután rájöttem, h mifene történt, és hol jártam, ... guess what, kiderült, hogy csak idő kellett és alkalom...

(ez amugy engem nagyon megnyugtatott azért - hogy van értelme gondolkodnom a dolgokon, hogy képes vagyok ezzel fogást találni rajtuk. és örök hálám azoknak, akik tartották bennem a lelket, együtt gondolkodtak velem, ill mondhattam nekik hosszan-hosszan...)

sérelmeztem magamban, hogy a pszi ezt nem látta - mert hogy én nem látom, oké, nyakig benne vagyok valamiben, nem látok ki belőle... de ő mért nem mondja, hogy totál érthető, hogy minden megszakadt a könyöktöréses kényszer-közeledéskor?.. 

hisz hogy ha nem lehetséges távolságot tartani, akkor (szerintem) teljesen érthető, hogy visszaszippant mindaz, amit érzelmileg amúgy se lehet full elvágni, míg ott vagyok benne...  és nála inkább hangsúlyt kapott, hogy nem állunk jól, semmint hogy megbiztat azzal, hogy majd amikor alkalom adódik, újra felveszem a természetszerűleg elejtett fonalat...

(jól esett volna szerintem hallani, hogy ez a nem állunk jól most normális, meg hogy de változni fog.)

és egy ilyen sokhétnyi közellétre egyből következő 2hetes, garzonba összezártságos, betegen a másiknak kiszolgáltatott időszak másnapján mégis mit várunk, mennyire leszek "kint" épp belőle?

hol tartok vajon a fonal-újrafelvevős folyamatban, amikor nekem még egy gyerekezesből vagy családozásból is komoly átzsilipelésre van szükségem, hogy egyáltalán csak újra működjek a mindennapokban, hogy úgymond "utolérjen a lelkem", visszaépüljek az owerwhelmed állapotból*,

((*új hangsúlyt kapó felismerésem ez a kifejezés...))

nemhogy még ezt az amúgy sok napba tartó kiszenvedős belső munkát elvégezzem?!

még először arra is rá kellett jönni, mi a fene lett azzal a fonállal...

na, végülis megoldottam, de ez is így meglehetősen rosszul esett.

(ezzel most nem kötekedek a pszivel, és majd megbeszéljük ezt is, csak nem volt még azóta rá alkalom.

azota 1x beszéltünk csak még, és az eszkalálódás miatt az előző posztos dolgokat is épp csak emlités szintjén tudtam még bevinni, de majd vmikor.

de multkor is megint volt ruminációs nézetkülönbségünk, úgyhogy mostmár éltem a gyanúperrel, hogy én tudok valamit rosszul, de utánanéztem, és szerintem nem, csak még mindig nem sikerült átadnom, mennyire másként működöm, mint ő érteni véli, pl ebben is ..

ez is továbbra is zavar,

de szerintem majd dűlőre jutunk, csak kell idő tisztázni ezeket.

bosszantó kicsit, hogy ez nem mostanában lesz,

mert engem (most pláne) nagyon tud triggerelni, ha azt érzem, nem értenek meg rámhúzkodnak olyan dolgokat, amiket a volt diagom meg a prekoncepcióik alapján rám tudnak... és többedszerre vélem erzékelni nála, hogy minden ellentétes szándéka ellenére csinálja. ((de pszi barátaim bevallották, hogy magukon is észreveszik, hogy ez ilyen .. szóval valszeg ez a szakma ezen részével jár...))

de most nem ez lesz vele a téma, se a múltam, mert - lásd part2.