2024. március 6., szerda

ez egy random írogatós nap

vannak egészen vicces felfedezéseim is amúgy.

pl korábban sose tűnt fel, de hogy én minimum a ritmust ütöm magamon, de legtöbbször konkréran táncikálok a boltokban a zenére, basszus. mármjnt táncikálva járkálok fel-alá, és állok sorban. wtf.


otthon nagyon ritkán (évente 2x ritkán) hallgatok, kb csak a kocsiban a rádiót. (ott is táncikálok amúgy, jobban belegondolva.)

otthon vagy reels/facebook/youtube vidit nézek, vagy vmi sorozat vagy film megy (általában a pasival)... ha egyedül vagyok és épp nem nézek semmit, akkor csendre vágyom ésvagy amúgy elfelejtem ám, hogy az egy létező dolog, hogy zenét hallgatni...

pedig amúgy szeretek.


éss ez így a vicces - hogy az hagyján, hogy kìvülről valószínű nagyon hülyén nézek ki (mert a jó ritmusérzékem ellenére mozgáskultúrám az nincsen, meg annyira nem is odaillő ..), de csomószor csak a zene miatt ott is maradok egy boltban... (a marketingesek álma vagyok.)


amúgyis mindig izgek-mozgok, babrálok, matatok...

_mindig_.

valahogy azt gondoltam, ez csak mozgáshiány, mert nem sportolok.

ősszel is kérdezte a pszi a kivizsgáláson, hogy akkor is, ha nem lehet? de nem tudott olyat mondani, amikor ne lehetne... színházzal, mozival jött - de hát ugyanmár... mondtam is, hogy a babrálás, lábrázás, hajcsavargatás, fészkelődés azért nem tilos, de legeslegvégső esetben mozgatja az ember a lábát a cipőben, nem?

(kb mr vizsgálatot vagy agyműtétet tudok elképzelni, de szerencsére arról meg nincs tapasztalatom.)

szóval mindig-mindig jár kezem-lábam, ha ébren vagyok.


és ebben a keretben amúgy egészen új értelmet nyert az is, miért választottam legutóbb a legfelső szintet a mjnkahelyemen, vagy miért élveztem úgy a korábbi meló szaladozásait, meg a napi kijárást is... (bár tán ez inkább a mehetnékes része lehet.)


és a telefonnyomkodás, az nem csak intellektuálisan meg vizuálisan inger, hanem folyamatos ujjmozgás is àm...


jajj, amugy az a legbehúzóbb erő nekem evör. (korábban a netezés úgy általában volt az.)


4 megjegyzés:

  1. Nem tudom... szerintem ilyen "hülyeségei" kb. mindenkinek vannak... én mániának, kényszernek hívom :D de nem gondolnám, hogy kóros lenne, azt meg végképp nem, hogy adhd-s lennék, vagy lenne bármiféle pszichés betegségem... arra sincs ingerenciám, hogy diagnosztizáltassam magam... szerintem akkor válik kórossá, ha a mindennapi életvitelében gátolja az embert

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. ó, nem ettől adhd-s vki, ez a táncikálás dolog engem simán csak megdöbbentett, meg hát vicces, h teljesen önkéntelen és észre se vettem...

      a nonstop mozgásban levés - na, az már esèlyesden az adhd tünete-része (nem zavaró, hanem jelzésértékkel bíró része - mármint engem pl nem zavar egyáltalán, de a diagnosztikus folyamatban fontos lehet)

      viszont annyi tuti, hogy engem ez a bármi, ami van velem, gátol a mindennapi "normál" életvitelben egész felnőtt èletemben (és valószínű, h gyerekkoromban is, csak az nem volt ennyire látványos ill nem is nagyon felidézhető - és vagy neurodiverzitás, vagy pszichés betegség, vagy mind2, de hogy van, az atombiztos)

      de nyugi, nem tudni ennyiböl, h amit én leírok random, kiragadott dolgokat, az mennyire hasonlít ténylegesen a te dolgaidra...
      és ha te elég jól müködsz, akkor amúgy is juhú :)

      Törlés
    2. Igen, ha a napi életviteledben gátol, mindenképpen foglalkozni kell vele.. a "mi" időnkben nem is foglalkoztak ilyennel, még nem is nagyon volt diagnosztizálás... Eddigi életemben egész jól elműködtem, most már jól leszek így-) de azért elgondolkodtatnak, amiket írtsz.. Amúgy fog valami változni, ha lesz pontos diagnózisod? Van pl. hatékony viselkedésterápia, vagy gyógyszer? Mármint, hogy felnőtt korban már olyan könnyű bármin is változtatni..

      Törlés
  2. Szia, gondolom a pomodoro timert ismered, nekem neha tud segiteni, persze nem az alap 25 perc koncentracio-szunetre allitva, mert 25 percet nem tudok egyhuzamba koncentralni, hanem 15 perc koncentracioval. En ezt hasznalom: https://www.toptal.com/project-managers/tomato-timer

    VálaszTörlés