ja, azt nem tudom

hogy hogyan tovább... tényleg.

csak köszönöm a gratukat, jólesnek.

egyelőre ott tartok, hogy valahogy igyekeztem kipihenni a végét (aha, ahogy azt móricka gondolta...), közben ment a méltatlan küzdés a gyerek ügyeiben, ami miatt állandóan kivoltunk itthon is, stbstb,  aztán meg felültem az 'itt a gyerek 4-szer egy hetet' vonatra, miközben megy a 'lehet, hogy nem lesz munkám/ el kell innen jönnöm/ nemtudni'. ó, és persze vissza kellett rázódni a home office után (mérhetetlenül gyűlölöm a heti 5napos rendszert, továbbra is), megspékelve az új kolléganő megszokásával a korábbi egyedüldolgozás helyett.

és nyaralás is volt múlthéten, ahonnan a lehető legholtfáradtabban kerültem haza, nyilván, mivel gyerekkel voltunk, akivel még most is főleg én melóztam, hiába javult a pasi hozzáállása, és emellett még volt mindig másik gyerek is, szintén nem az enyém, de szintén az én figyelmemre vágyva, szintén nyilván. (és hát ha a szülőkre igaz, hogy a gyerekkel nyaralás nem pihenés, csak máshol vigyáznak rájuk*, akkor  a nemszülő, ám aktuálisan gondviselő felnőttekre hatványozottan az.)

amúgy Balcsiztunk pasihaverjaival egy nyaralóban, meg utána voltunk hugoméknál pár napot. 

a pasi hulla beteg lett, mire átautóztunk hugomékhoz, és hát sikerült nekünk is elkapnunk hétfőre, így, ha nem lett volna önmagában hülye helyzet, hogy muszáj voltam a nyaralás után egyből dolgozni menni, merthogy jajj, az átalakulás miatt ide nem szabad már szabit kivennem semmiképp, na, akkor a nyaralás után egyből dolgozni menni betegen helyzetet nem is mondom inkább, milyen. pláne, hogy a kis kolléganőm bemondta reggel, hogy sok volt a meló, és ő is náthásan dolgozott, mert nem volt, aki helyettesítse (én), és megint kijött rajta, úgyhogy felőle menjek...

azért kiderült, hogy 1) az átalakulás miatt aztán nyugodtan maradhattam volna otthon, 2) a kolléganőm náthája nem az a kategóriájú nátha volt, mint az enyém.

délután hazavergődtem, lefürödtem, és két napig se a lakást, se konkrétan az ágyat se hagytam el, és ugyan sokkal jobban vagyok, de nem mondanám, hogy annyira jól... (tegnap este már lementem a zöldségeshez, majd be is tettem a sütőbe a krumplit a vacsorához, és ma már elsétáltunk enni is, szóval haladok.) ja, és meg is jött - nem fun, de legalább egyben letudható az összes nyűglődős móka.

azt, hogy mi lesz, azért sem tudom, mert egyelőre továbbra is próbálok magamhoz térni.

(még felfogni se nagyon volt alkalmam, hogy lett ez az új, valódi szakmám, amúgy, nagyon vicces.)

* amúgy nem is annyi, hogy máshol vigyázni a gyerekekre, meg gondoskodni róluk - mert hát sokkal, sokkal kevésbé komfortos körülményekről és sokkal nehézkesebb gondoskodásról van itt szó, úgyhogy valójában mindenkinek toll a fülébe.