oltatlanságomba' (tldr)

ilyen egy lehetetlen helyzetet... hogy pont nagypénteken keljen úgy az ember, hogy valami van, és pont húsvét hétfőre legyen oltási időpontja, hogy még véletlenül se legyen kit megkérdezni, mifene...

vasárnap délután eszkalálódott a helyzet egy csúnya, mêlyről jövő köhögőrohammal, ami után vagy két órát pihegtem, mint egy erőtlen zsák krumpli. és nyomott a mellkasom, és nem kaptam rendesen levegőt. utána random köhögések, random nemkapoklevegővel. (végül nem lett túl vészes, de azóta is van.)

hétfő reggelre meg égett végig a torkomtól a fülemig, mindkét oldalt.

anyám, mint eü dolgozó biztosított róla, hogy így tutker nem oltanak, náluk mindenkit elküldenek, aki kicsit is beteg. de ha nem akarom odavinni ezt a kitudjamit, küldjem be a pasit, kérdezze meg, bemenjek-e én is, vagy mi legyen, hogy legyen.

a pasi visszajött a háziorvosom mobilszámával, hogy értekezzünk.

értekeztünk, a doki kicsit morcos volt, hogy azért van ott orvos, hogy eldöntse, majd azt mondta, ha nincs hőemelkedésem, nyugodtan oltakozzak, egy nátha nem akadály, a köhögés meg a régi dohányzás miatt van. ('17 szeptemberében szoktam le.)

de hát én addigra már igen meg voltam ijedve, és nem értettem, mi köze ennek az egésznek a hőemelkedéshez, anyám is egy mezei náthával volt telibe pozitív, én meg itt ilyen mellkasszorítós, légszomjas, ugatón köhögős tripeket nyomok, kizárt, hogy ez oké legyen.

szóval így megkérdeztem, hogy de ha én meg vagyok ijedve most?

hát, oké, akkor ezt odadjuk másnak, én meg visszakerülök a várólistára.

és konkrétan leszervezett valakit ott azonnal, akit meg épp elküldtek, hogy nincs a névsorban, pedig ő elvileg leadta a nevét: hogy mindjárt megadja neki a számom, várjam meg, míg visszaér, kísérjem be, hogy na, ez a nevem, ez a tajszámom, ez meg az ember helyettem ... 

persze én továbbra se akartam bemenni, úgyhogy mondtam a "beugrós férfinak", mikor telefonon beszéltünk (mert kb egy perc múlva már ő hívott), hogy inkább kap tőlem smst a nevemmel, tajommal, - írta is utána kicsivel, hogy elfogadták így is.

viszont a pasi  erre lekiabálta a fejem, hogy mit csináltam, most én mibe másztam bele, meg minek adtam ki az adataimat, hát hogy lehetek ilyen hülye, 

és miért nem mentem be inkább az ottani orvost megkérdezni, ha már az én házidokim is ezt tartotta volna jónak...

én meg bőgtem. hogy hát itt ült mellettem (a parkoló autóban), végig asszisztálta a folyamatot, mért nem akkor szólt... és hirtelen kellett dönteni, és mégis csak az orvosom, és csaknem lopták el az oltásomat...

aztán később bocsánatot kért, de jó szarul érintett, hogy akkor most tényleg hibát követtem-e el?!

szóval így hazajöttünk. azóta egyébként nem lett semmi, ugyanúgy van mindenféle tünet random hullámokban, nem vészi, csak zavaró.

de ugye novemberben is ez volt, aztán egy hét után eldurvult, és végül bő egy hónapig szenvedtem a szinte a semmitől kifulladok-fáradok, nemkapoklevegőt-nyomamellkasom trippekkel, több hullámban, és éltem mucopronton.

szóval nem vagyok nyugodt annyira.

közben lett a pasinak kapcsolata valahova, és csináltak nekem orrbedugós gyorstesztet, az negatív.

az orvos írt hurutoldót, vmi brutál duplaadag antibiót meg algoflexet. ma jutottam el kiváltani.

az antibiótól olyan brutális hasgörcsöm meg hasmenésem lett, hogy sírtam (szó szerint, durva) és alig bírtam visszavánszorogni az ágyig. (leggyakoribb mellékhatás, ha van, szólni az orvosnak.)

ez most volt amúgy, a posztírás közepén. 

amint bírtam, bedobtam egy advilt, mert az algoflextől amúgy is mindig fáj a hasam. 

(régen azt szedtem menstruációs görcsökre, de egyszer a gyógyszertárban előadtam a gondom, és akkor javasolták az advilt, mert hogy ugyanaz a hatóanyag, csak máshogy, és azóta minden szép és jó.)

felhívtam az orvost, aki szerint nem is biztos, hogy ettől volt, ha igen, majd elmúlik, szedjem tovább, de az advil erre úgyse fog hatni, no-spa kell (na az az, aminek még rajtam hatása sose volt, semmire se), melegvizespalack (nincs itthon), olyan nincs, hogy az egyik ibuprofen gondot okoz, a másik nem, és egyébként honnan van meg a száma, ne hívjam többet a mobilján, érti, hogy ez kellemetlen, de szerinte ez nem vészhelyzet.

hát jó.

(előtte a pasi azt kérdezte a telefonban, hívjon-e mentöt, olyan ijesztőnek találta.)

azóta amúgy rájöttem, hogy ha nem mozdulok, túlélhető, szóval csak a kezem mozdítom (és várom a halált...).

hát, de legalább valószínűleg nem covid.