update/1

fú, hát azóta mennyi minden...

először is, hogy én elkezdtem látványosan rosszabbul lenni.

köhögés kb negyedóránként-tízpercenként, mellkaségés, szmötyi a torokban, hamar fáradás. néha olyan érzés, mintha lázas lettem volna, néha mintha nem kaptam volna normálisan levegőt, de ezek nem folyamatosan, hanem így jöttek-mentek, hullámokban. és akkor ezek szép fokozatosan átlépték az ingerküszöböt.

először is elmentem levegőzni vasárnap délután, és tíz perc után kifulladtam a semmitől, mintha felrohantam volna egy lépcsőn. ott tudtam először, hogy tutira nem csak bebeszélem magamnak.

szóval hétfőn otthon maradtam, írtam az orvosnak, aki szerint továbbra se covid és szedjek hurutoldót, és hívogattam a főnököm, hogy mi legyen, mert nekem ez gyanús, semmi se oké, de ő egyszerűen csak nem vette fel és nem hívott vissza és az sms-eimre is csak annyit reagált, hogy sajnálja, ez biztos nagyon rossz.

ràgugliztam, mi lehet: korona, hörghurut, durva reflux. okk.

a pasi szerint jajj, hagyjuk már, ezerszer volt már ilyenem, ne képzeljek már bele koronát, neki sincs baja, a barátaim a refluxra szavaztak egyből.

aztán az a barim, aki nemrég volt koronás, kb kiröhögött, hogy most komolyan nem látjuk?! ez tipik korona...

közben egyre erősődtek a továbbra is hullámzó, nevetségesen mindenféle tüneteim...

és akkor fogtam, és írtam egy sms-t a főninek, hogy ha még van olyan lehetőség, teszteltessenek már.

addigra már nagyon határozottan voltak levegőt nem kapós tripjeim is.

és akkor kiderült, hogy a sógornőm koronás.

az a sógornőm, akivel a megbetegedésem előtti pénteken kellett a gyerekért mennem, akinek épp náthás volt a férje, és aki minden előzetes kérés és megbeszélés ellenére azonnal levette a kocsiban a maszkját, hogy ő úgy nem tud vezetni. (és azután feljött a lakásba is, hiába volt megbeszélve, hogy nem fog, de a gyerek előtt, a maszk nélküli utazások után már nem éreztem képesnek magam rá, hogy felvállaljam ezt a konfliktot.)

és az is kiderült, hogy őneki egyből úgy kezdődött, hogy elment a szaglása-ízérzékelése (elvileg-állítólag csütörtök, én ugye korábbtól, hétfőtől voltam nemjól), és ezt a pasi tudta, és nem mondta el.

itt volt egy óriási veszekedés, mert ugye ha tudom, akkor azonnal kérek tesztet, nem várogatok, hogy valami majd csak lesz, szerinte meg én összemostam a két esetet és belemagyaráztam mindent. (mert egy hétre a találkozásra volt, az meg már nem lehet az, és a szag-íz dolog is bármitől lehet, és nekem el se ment, és ..., ...)

aztán a melóban kb senkinek se volt fontos ez a teszt, olyan ráérősen intézte mindenki, hogy összességében jó bő egy napot csúszott.

a kedd nagyon durva volt, ott nagyon be voltam tojva, hogy ha korona, ha nem, mi lesz így, mikor leszek jobban, aztán aznap szerencsére aktivizálta magát a szervezetem, megitatott velem 3 liter vizet, aludtam tizenplusz órát, és szerdától megint csak ilyen kis himihumiság van.

tegnap (csütörtökön) teszteltek.

(aznap tesztelték kishugomat is pont, vicci.)

sajnos az eredményt már 2 napos határidővel vállalják (eddig egy volt, ennek tudatában húzták olyan nyugodtan egyesek a melóban az ügyintézést...), nem is mertem inkább megkérdezni, ez azt jelenti-e a hétvége miatt, hogy csak hétfőn lesz eredmény...

inkább hagyjuk is, komolyan.

mondjuk félek, hogy már pont nem mutat semmit akkor se, ha korona volt, de hát én megpróbáltam. (igen, olyan tré és zavaros volt, hogy már jobban örülnék a hírnek, hogy legalàbb a covid miatt szívtam ennyit, mint egy negatív tesztnek...)

de a lényeg, hogy jobban vagyok, maradjon ez a tendencia és akkor már okk.