2020. június 8., hétfő

hálásságok

ez egyben azt is jelenti, hogy megint volt már itt a gyerek. három hónap után. hosszúhétvégén egy kicsit, most meg egy (mármajdnemrendes) kétnaposat.

paráztam/(szerintem -tunk), hogyan lesz ez, elszokott-e tőlünk, ilyenek,
node csak annyi történt, hogy matricaként öleli-szeretgeti az apját. (meg engem is.) jobban, mint eddig bármikor. még akkor is, mikor az alszik.
különben ugyanolyan kis cukorborsó maradt.

szóval ezt átélni. (((még ha bizonyos szempontból ambivalens is.)))

...

hajnalban hallgatni mozdulatlanul, alvást színlelve a gyerek és az apja megébredt sutyorgását, és büszkének lenni, amikor érzelmeket érvényesítő okos dolgokat hallok a pasi szájából.

...

esti dörgés-villámlásra bebújni a nagy, erős ölelő karjai közé, biztonságban, szeretetben.

...

lassan de biztosan a vizsgák-beadandók vége felé menetelni.

...

találni szuper új evős helyeket.

...

üzit kapni az elkészült vászon kenyeres-zsákjaimról.

...

tesós csopi-chat. sulis csopi-chat.

...

sulis-dumálós, pasi-barátos dumálós irl szociális élet.

...

illatos-ráérős reggeli kávék esőszagban/napsütésben, ágyban.

...

nemnagyon dolgozni még.

...

újcipők, jóvételek, bőrönd is meg övtáska is. meg az elővett nyáribb ruhák, végre.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése