amúgy nyilván nagyon szívesen elhozta volna most is, tesómékhoz voltunk hivatalosak családi horgászatra, tavaly ott nyaraltunk náluk a gyerekkel, szóval tök oké lett volna...
nagy volt a kísértés elfogadni.
de, mint utólag megbeszéltük, mindketten úgy gondoltuk, hogy nem szabad, mert ez most egy játszmába rántási kísérlet,
amiből pedig pont kimászni akarunk végre.
nagyon fájdalmas a pasinak.
(főleg mivel másnap persze nem állt szóba vele a gyerek (ilyenek után nem szokott), minden "gyere beszélj apával/ mondd el, mit ettünk, láttunk stb" után szó szerint sikítozott, hogy "nem, nem, neeeeem",
a nő meg tolta nagy ártatlanul, hogy "nem tudom, mi van vele, eddig nem volt semmi baja, biztos már fáradt"...
persze.)
viszont, furamód egyfajta reménysugarat is megcsillantott vele... mindkettőnknek az az érzése, hogy gyerekanyja igazából be van sz.rva, azért kapálózik ennyire.
mert eddig mindig ő kontrollálta a dolgokat. szabadon rángathatta a pasit, tőle függtünk. mondogathatta, hogy mi rángatjuk, és neki az egész életét a pasihoz kell igazítania. mondhatta, hogy kegyet gyakorol a láthatással. nem volt számonkérhető rajta igazán semmi, hiszen megbeszélés szerint, a papírtól eltérve mentek a dolgok.
na, ennek most mind vége lesz.
mostmár elveszíti az összes játszmaalapját. már nem mondhatja, hogy a pasi miatt nincs saját élete, mert hozzá kell igazodjon, hiszen a bírósági végzéshez igazodnak mindketten. már nem rajta múlik. már nem tud csak úgy variálni, mert konkrétumok vannak, amik ráadásul számonkérhetőek.
vége a mismásolásnak, vége a "kegy-gyakorlásnak", nem ül majd "a pasi ellehetetleníti az életemet" mese.
úgy gondoljuk, hogy érzi a vesztét.
persze emiatt csúnya idők várhatóak. minimum 2 ügyvéddel konzultálunk majd, mert itt már nem szabad megállni, transzparens rendszert kell kiverekedni végre,
aztàn vergődjön onnantól, ahogy akar, majd a gyámhivatal meg a bíróság helyrepakolja.
(csak szomorú, hogy annak a kicsi lánynak ennyi szenvedésen kell átmennie, ráadásul a saját anyja miatt - mert persze a pasinak is borzasztó, de semmi ahhoz képest, amit az apját is szerető-szeretni vágyó, lojalitáskonfliktusba sodort gyerek él át, aki alól a nő minden alkalommal kicsit kihúzza a talajt, és agyonveri a biztonságérzetét, meg összezavarja.)
de én azt nem értem mindebben, hogy már x ideje szétmentek, miért hagyta a pasi ennyire elkanászodni a nőt? meg, hogy ilyet lehet? mármint a nő simán megteheti, hogy nem adja oda a gyereket és nincs ajtóverés meg rendőrrel fenyegetés bírósági papírt lobogtatva? nekem ez valami hatalmas medzsik :D én ezt már a covid idején sem értettem meg, hát itt az eü dolgozó apa is simán jött a gyerekhez, mert ugye jár.
VálaszTörlésamúgy a gyereknek állandóság kell, akár 3 hetes váltásban, akár akármilyenben, amit meg tud szokni és kész. és ez hivatkozási alap is, lehet előhozakodni vele, hogy nagyon jól beválik már x ideje. remélem nálatok hamar megoldódik az ügy és kicsit a sarkatokra álltok most már tényleg. (a nagyszülői láthatást a gyámügy intézi, akármikor be lehet adni minden mástól függetlenül, havi egy napot szoktak odaítélni általában.)
igen, tök medzsik szerintem is :(
Törlésegyszerűen nem értem a pasit, mért hagyja
vagyis mondjuk azt látom, retteg a nőtől, meg a konfliktusoktól, meg elég bénán kommunikál bennük, meg így kevesebbet, összevissza, de gyakrabban láthatta a gyereket, mint a végzés szerint, és ez is fontos volt neki
meg az összes elvált apuka ismeröse elmondta neki anno, h nincs mit tenni, a bíróságok úgyse állnak mellé, csak a gyereknek lesz rossz