2019. október 24., csütörtök

új munka, új élet, élet

hát tényleg amott (azaz mostmár emitt) kezdtem hétfőn, és bizony nem egyszerű...

a remélt jó részek most még nemigen vannak, csak a negatìv (vagy szokatlanságuk miatt még annak megélt) szembesülések és (tádáám) egyfajta gyász.
azt máris látni ugyanis, mi minden nem lesz többet, amit pedig úgy szerettem...

tudom, hogy muszáj volt ezt most meglépni, tudom, hogy miért, de az érzéseim nem követik le.
reméljük, ez csak az átmenet.

mindenesetre az univerzum megtámogatta a folyamatot, ezzel a hétközbeni szünettel pl, amikor el lehetett menni Budaörsre bóklászni a Kopárokon (menjetek-menjetek, még mindig csodás, csak macerás kocsival, mert lezárták a Kisfaludy utcát), egy szál trikóban, hátwoww,
meg hogy a jövhét nálunk csak 3napos.


nemnagyonszeretem most még ez az időszak is, persze könnyebb, mint az elmúlt hetek, de jónak messze nem mondanám.

lesz.

2 megjegyzés:

  1. Klisé, de minden változás nehéz, beletelik némi időbe a megszokás. Mindenesetre én gratulálok az új munkához, és drukkolok, hogy az új részek is jöjjenek! És biztosan jó lesz.

    VálaszTörlés