még jó hogy leírtam olívnál, mennyire szipi-szupi egészséges a kapcsolatunk.
nanáhogy jött egy óriási veszekedés... egy egész éjszakás. ami (mindkettőnket) traumatizált.
és ami óta nem vagyok jól. nem tudok elvonatkoztatni, visszazökkenni.
persze pont kimaradt az eheti pszi is, pedig nagyon rámfért volna.
azt látom, hogy (talán, na jó, valószínűleg) túlreagálom. hogy nem szabadott volna ennyire elszakadnia bennem az cérnának, hogy nem maradhatna utána ekkora megborulás. (hogy eleve az egy olyan szitu volt, ahol neki lett volna szüksége megerősítésre, őt borították el a félelmei, én kellett volna felnőtt maradjak, a megértő, segítő fél.) és hogy tán ez az a tankönyvi példa, amikor az ember olyat vár, amit csak egy szülő adhat a gyerekének, más senkisem. (és amit én aztán halálukig hiába várok.)
azt is látom viszont, hogy számomra a legeslegeslegvörösebb posztó a közöny. konkrétan az, amikor a másik látja, hogy szenvedek, taknya-nyála egybefolyósan zokogok, és teljesen részvétlen marad. az empátia teljes hiánya az, aminek hatására térdenállva könyörgősre ki tudok fordulni magamból, többórányi szívszaggató sírás után... a fölényeskedés, lekezelés. amikor szó szerint átlépnek rajtam. ez számomra ekvivalens azzal, hogy nyílt lábtöréssel fekszem a szobában, mìg ő szenvtelenül kicuccol aludni a konyhába, mert zavarja a kétségbeesett bőgésem, és a legnagyobb gondja a szituval, hogy nem tud pihenni tőlem. szóval ha nem érdekli, hogy vagyok, nem nyújt odafordulást, érzelmileg támogatóan, se megértést vagy legalább megérteni akarást.
ez a másik hasonló, ha nem értenek meg. (nem az, hogy elsőre, hanem hogy sokadszorra se.) attól nagyon ki tudok lenni, ha a pasi nem érti, amit mondok, ami van velem.
(UPDATE: ja, meg persze az elutasítást, a szeretetmegvonást. (amikor csak úgy szakìt, ezt így simán kihagytam innen, pedig.))
és akkor mondjuk így el tud szabadulni a pokol és aztán másfél óra alvással kell dolgozni menni és teljesen nemérteni, hogy' történhetett ez meg, amikor pedig úgy tűnt, már sose többet,
és azon pörögni, hogy ugyanezt csinálta anyám meg exsemmiség is, ugyanígy nem értettek és ugyanígy nem éreztek együtt, és és és... és szorít belülről, hogy ez a pasi pont ugyanúgy ellenemfordulhat bármikor és elérhetetlenné válhat érzelmileg és az nem lehet. (vagy igen? de múltkor meg még úgy tűnt, hogy érti ezeket. de nagy fáradtságra, stresszre meg akkor mindegy?)
szóval hogy ugyanazt élem újra, vélem látni,
pedig azért nagyon nem.
akkkor sem, ha vannak dolgai, amiket meg sose tehessen meg, ez a lelki-verbális ellenemfordulás, ez az érzelmi kivonulás, cserbenhagyás, az akkor inkább szakítsunk, az, hogy nem érdekli, hogy fáj...
és akkor így azt is érzem, hogy én megfogadtam, hogy velem ezt többé senki se teheti meg, erre tessék, és nagyon undorodom magamtól és nagyon szégyellem és nagyon kiszolgáltatottnak is érzem magam...
pedig látom, hogy vastagon benne vagyok.
hogy együtt hoztuk ezt így össze.
hogy neki is fájtak a dolgok, és engem se érdekelt...
nem tudom, honnantól meddig jogos a mi és azt hogyan.
zavar a köbön.
és közben apám megy kórházba, van valami a tüdejével, és nekem az volt az első gondolatom, hogy de akkor mi lesz a sulival, mert ugye azt ők támogatják meg. és ez megdöbbentett.
és nem az jött utána, hogy elszégyellem magam, hanem a részvét a gyereknádjával,
mert mennyire kell egy apának borzalmasnak lennie, hogy egyáltalán, egy icipicit se tudjon meghatni ez a hír? hiába keresek magamban valami szeretetet, aggódást, együttérzést, csak gyűlölet és undor van, és hogy semmit se érdemel tőlem.
erre a pasi azt mondta, önzőség,
én meg kiakadtam, mert olyan párt szeretnék, aki ezeket érti,
aki nem bennem keresi az elégtelenséget, hanem hozzám lojális és minden alkalommal abból indul ki, hogy csodálatos vagyok ergó ha valami nem tűnik okénak, csak ő nem érti még eléggé.
aztán azt állította, ő ezt példának hozta, hogy aki nem ismer, ezt értené, hogy lássam, hogyan értettem félre őt én.
mivan? he?
kommunikációs anomáliák.
kivagyunk nagyon.
én pláne.
de közben megbeszéltük, hogy nem hagyjuk, hogy lehasítsam - ez egy nagy lépés, ilyenről beszélni,
csak ettől meg nem lesz könnyebb.
de legközelebb ilyenkor, amikor egyértelműen csak a dráma van, elbeszéltek egymás mellett, és nyoma sincs asszertív kommunikációnak, nem lenne értelme egy ponton inkább hagyni az egészet és lefeküdni aludni? reggel már úgyis egészen máshogy látja az ember. meg én értem, h fejsimire vágysz tőle ilyenkor, de szerintem minden pár életében vannak olyan dolgok, amiről tök másképp gondolkodunk, és mindenki csak a saját, önző szemszögéből képes látni. én azt gondolom, hogy ezeken, ha mindenki emésztgette a dolgot, idővel túl lehet lépni, sőt, tapasztalatom szerint az egyik fél idővel belátó lesz, és enged, de akkor már lehet, nem is olyan fontos az egész sztori. de az biztos, hogy az ilyen drámák mérgezőek egy kapcsolatra, ha tudod, hogy ő úgysem enged, és csak csúnya vége lesz... szerintem ezt nem szabadna hagynod ennyire elszabadulni.
VálaszTörléspersze, h nem szabadna hagyni. a probléma lényege pont az, hogy mégis elszabadul. ha tudnánk kontrollálni, nem is lenne semmise...
Törlésengem kicsit vigasztal, hogy igen hosszú ideje nem történt ilyen. hol ő, hol én, hol mindketten meg tudtuk fogni a hasonlóan induló szitukat,
csak hát jobb lenne, ha már nem lenne ilyen.
természetesen amikor benne vagyunk, egyikünk se látja, mi történik, gondolhatod.
Törléshát de ő mondja, h nem tud pihenni tőled :D
Törléspersze, miután kígyót-békát kiabált rám, és közölte, hogy vége és holnap vigyem el a cuccaimat, én meg így kb köpni-nyelni nem tudok.
Törlésmaradjunk annyiban, h ezen a ponton már nem adekvát a "jólvanszivem, inkább aludjunk rá egyet"
vagy, most komolyan, mások képesek egy ilyen váratlan és nagyon durva szóbeli ledózerolásra simán legyintve lefeküdni és aludni egy jót,
Törlésanélkül, hogy sérülnének vagy sérülne a másikhoz való viszonyuk?
nem éreznétek úgy, hogy márpedig veletek ezt nem lehet csak úgy megtenni?
pláne, ha a másik látványosan főlényeskedik is, hogy bizonyìtsa, hogy őt aztán egy pindurit se hatja meg a helyzet és felőle fel is fordulhattok?
Ez a téma már egyszer volt.
VálaszTörlésIszonyatosan nem mindegy, hogy miért sírtál, neki mi köze volt a síráshoz, és az sem mindegy, hogy ha jól tudjuk te 12 órázol, ő meg van hogy ügyel, és hogy megint nem az volt-e, hogy 24 órát gályázott, és valami olyat akartál-e rázúdítani egy olyan időpontban, ami fullosan elfogadhatatlan.
Azzal nyilván egyetértünk, hogy a közöny egy rossz dolog, és igen, egy síró embertől kérdezzük meg, hogy mi baja; de lehet esetleg az, hogy a másiknak is van baja vagy ő is a teljesítőképessége határán van? Én pl ha nem tudok pihenni, akkor egy zombi vagyok, akit elműködtet az automatika, de ennyi. Nem lehet, hogy ilyenkor vele is ez van? Te meg csak feszíted tovább a húrt?
igen, volt, ott az jött ki, h bántalmazó/ nem alkalmas kapcsolatra
Törléskivéve a közöskassza kérdést, ahol engem hoztatok ki fasznak
nem ügyel
szóval végülis mindegy is, már csak pár nap és a pszi megszakérti nekem
ööööö
Törlésezek most nem tudom, hogy hogyan jönnek ide, de valszeg sehogyan.
arra próbáltam csak rámutatni, hogy egyáltalán nem mindegy, hogy úgy nem tudott akkor éppen foglalkozni veled, hogy már 3 órája üvöltöztetek egymással, és neki az volt egy ponton a reakciója, hogy najó, megyek aludni, és otthagyott; vagy pl arra ment haza, hogy sírsz, és nem megkérdezte, hogy mi történt, hanem kiment a konyhába, hogy najó, neki ez nem.
viszonylag ritkán szoktam taknyom-nyálam egybefolyva sírni, de most valahogyan az jut erről eszembe, hogy szélsőséges esetektől eltekintve (halál, szétválás, betegség pl.) felnőtt-felnőtt kapcsolatban sztem ez ritka. inkább a gyerek szokott úgy bőgni, hogy fel kell venni, meg elmondani mindent, hogy ne legyen - szóval lehet, hogy a pasinak ez valami full földöntúli dolog.
nem akarom őt védeni, ignoránsnak lenni nem oké; de mondjuk valahogy te is alakíthatnál a sérelmeid kommunikálásán pusztán azért, mert ez sehova nem vezet. (legalábbis az elmondottak alapján)
mert olyan párt szeretnék, aki ezeket érti,
VálaszTörlésaki nem bennem keresi az elégtelenséget, hanem hozzám lojális és minden alkalommal abból indul ki, hogy csodálatos vagyok ergó ha valami nem tűnik okénak, csak ő nem érti még eléggé.
ez tök érdekes, mert szerintem az ember társa tud egy csomó helyzetben egy másik perspektívát adni, amit te mondjuk nem látsz, mert túlságosan involvált vagy érzelmileg, de érdemes rajta elgondolkozni. szerintem nem szerencsés elvárni, hogy abból induljon ki mindig, hogy te csodálatos vagy, és ha valamit nem ért, akkor az az ő hibája, mert nem ért meg téged, vagyis én úgy gondolnám, hogy ez egy olyan értelmezés, ami félrevisz.
egyébként szerintem is nagyon rossz dolog síró barátnőre közönnyel reagálni, de nála ez ilyen visszatérő dolog, szóval lehet, hogy neki ez nem megy máshogy. :(
abszolút jogos felvetés
Törlésde nekem muszáj ezt őszintén leírnom, hogy jobban átlássam. (vagyis hát vannak kiragadott részletek, azok, amiken vmiért épp gondolkodom, azoknál érzem a késztetést.)
mondjuk mikor ezt leírtam, az nekem nagyon fàjt most, mert egyből láttatta velem, hogy igazi mély seb és hiány a legyen lojális és tartson csodálatosnak is, még mindig. ezek ilyen ... pasifüggetlen sérülések v hogymondjam.
és ezek az olyan pontok, amiken továbbra is kiemelten dolgoznom kell :(
a közönyével az a baj, hogy igazából, ha nagyon őszinte akarok lenni, már tudom, h vele is csak történik, mint ahogy velem a szorongásaim, csak ő még kevésbé van képben vele - de attól még rossz :(
és nagyon szeretném, ha elvinné terápiába :(
nem mintha az olyan varázsütésszerű változást eredményezne
ahaa, értem!
Törléstekintettel arra, hogy a visszatérő sírás egy jól körbeírható behívás a szituba, szerintem el nem ítélhető módon igyekszik ettől távolodni. én is geci ideges lennék, ha a pasim ahelyett, hogy azt mondaná, figyelemre és törődésre van szükségem FELTÉTEL NÉLKÜL MOST AZONNAL (wtf??) elkezdene zokogni. ez egy gyerek eszköz, és a felsorolt viselkedések jeletős többsége gyerek eszköz, a felnőtteknek nem kéne így viselkedni. ha meg mégis, akkor az bizony menekülést válthat ki a felnőtt partnerből.
VálaszTörlésigen, gyerekeszközök, gyerekállapotok, mindkét oldalon, tökre stimmt
Törlésa kérdés az, h miért kapcsolunk át, mikor, ill hát főleg hogyan ne
annyiban helyesbítenék, h ez a fajta sírás nálam a váratlan érzelmi ledózerolás és szakítás után van már,
és kb az "ez nagyon fáj, kérlek, ne csináld" mondattal lehet leírni