nem nagyon érzem a blogolós csít mostanában, és csak részben a január-februári lemerülős, frontos, túlélésre játszós időszak miatt... (pláne, hogy már március van, hagyjuk is.)
rájöttem, hogy elképesztő mentális terhelésnek teszem ki magam. de hogy így tényleg brutál, igazi bambulós, agykikapcsolós tevékenységem kb nincs is,
a meló megint egyértelműen folyamatos készenléti állapot és monitorozás, a leghamarabbi reakció minden ingerre minden irányból, szünet nélkül,
(még pisilés közben is dolgozom megint, sőt, újabban álmomban is,)
a fennmaradó időben pedig olvasok, agyalok vagy chatelek,
ill hát most volt pár boltjárós köröm,
és már a házimunkázás alatt is pörög az agyam, nem tudom, hogyan csinálja.
a kétféle terápia otthoni utómunkái mellett - ami nem kevés - újra aktívan rápörögtem a mindenféle kencefice-témára,
elkezdtem aktualizálni a ruhatáram, hiszen mindjárt megint kilátszunk a télikabát-hatalmaskötöttpulcsi-valaminadrág szentháromság alól, ja, és persze cipőfronton is minden idénre szolgálta ki az idejét, ahogy pl a szemceruzáim is (ami nagyobb macera, mint reméltem, mert még az uccsó Manhattaneket gyűrtem, ami, hát, évek óta nincs), kell egy nőies, közepes, cipzáras, fekete hátizsák (az se egyszerű, miért lenne az),
fejben folytatom a lakberendezés-puzzle-t teljesen random részletekkel, onnantól, hogy lassacskán kéne a lyánynak pár saját cucc hozzánk, odáig, hogy bebogarasodott a kuszkuszunk meg a prézlink, és milegyen,
szorgalmasan főzőcskézek, aminek a logisztika-része külön megterhelő (mikor mit merre meddig, és hogyan legyen egészséges, tápláló, nemhízlaló, változatos, praktikusan fogyasztható, mindenkimegegye, ...), most "tanulom" csak,
foglalkoztatnak az gyerek dolgai (életkori sajátosságok, mozaikcsalád, egyszerűbb gyerekkor, érzelemkezelés, ..., ... no meg az, amit együtt átélünk konkrétan mi),
valamint a többi "láthatatlan házimunka", úgymint mikor hol lesz jelenésünk, kinek mikor mit kell ünnepelni, ajándékozni, .. folyamatos vadászatban vagyok ebben is,
úgy általában minden fronton, komolyan.
és emellett olvasok az időmenedzsmentről, bullet journalokról, slow livingről (haha), az e-bayes vásárlás hogyanjáról (vakfolt),
(és kéne még a fotószerkesztésről, windows-optimalizálásról, szobanövényekről, ..., ... meg mittomén, mi minden van elmentve, hogy majd szép sorban alaposabban is átveszem),
(de hogy az olvasás, az így tényleg, tehát minimum egy, általában sok óra / téma, vissza-visszatérően,)
és nemsoká orvosokhoz fogok járkálni (ami nekem nagyon nehezen megy, szóval komoly stresszkezelő munkát igényel) meg kezdődik a felvételire tanulás (na, az lesz szép menet, minden mást félretenni, stb),
és emellett be kéne iktatni egy fodrászt, egy kozmetikust, ill már gondolkodom azon, hogyan lehetne mégis nyaralni idén is, meg mikor (és erről mikor érdemes tovább gondolkodnom),
meg rendre angolozgatok a pasival, aki tökügyin tanulja mindennap, és vele picit én is,
de kéne menni többet a természetbe, mert ez így nem állapot.
mehh.
szóval ha egy nap ezer órából állna, talán utolérném magam. talán.
ennek nagyrésze mondjuk olyan, hogy "nem is csinálsz semmit, azatebajod", aztán mégis rohadtul elviszi az időt meg az energiát,
úgyhogy ideje lenne megtanulnom újra pihenni. de úgy rendesen.
szóval így ezért sincs már kapacitás posztolni.
(eleve létrehozni a befogadás helyett sincs,
amit szintén baromi gyorsan meg kéne újra tanulni.)
ezekkel mások is így vannak vajon?
mások hogyan gyömöszkölik be mindezt az idejükbe? vagy már mindenki minden témában eleget tud, ezért nem töltenek napi sok órát olvasással-informálódással-tájékozódással-keresgéléssel?
mások mindent meg tudnak csinálni külön utánajárás nélkül? (sokx azt se tudom, mt "kérdezzek", hogy megkapjam a választ, ami alapján meg tudom csinálni az adott dolgot...)
(mások hogyan élhetnek vajon?)
és de hogy itt a tavasz is, úgyis megbolondulok pár héten belül, hogy menni-menni-menni, vicces lesz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése