randomdolgok

a háziorvosom tudja a nevem, woww, de jó az effajta memóriája! (én az övét most is meg kellett nézzem. fordítva szokott lenni, nem?)

nagyon nem vagyok még jól, amit nem is értek, pusztán ennyitől elfáradtam, a hazaút kb legelején be kellett jönnöm egy helyre megpihenni. (mi vagyok én, nyugger?!)

ha már, akkor a régi-régi törzshelyemre, és atyaúristen, mekkora nosztalgiafaktor! évek óta felé se néztem. és szinte változatlan...

fiatalsàgom ikonikus helyszíne (hesteg 10yearschallenge, konkrétan), ahol a pokoljárás mellett azért volt csomó jó dolog is,

és, basszus, arra jöttem rá, hogy nincs már senki, akivel ezt az életérzést meg tudnám tárgyalni, senki nem maradt meg akkorról...

kivéve az egy pillangócsinálót, mondjuk, de hát vele no kontakt évek óta...
haha. persze erre a gondolatra rögtön rácseteltem, hogy itt vagyok - és kiderült, hogy csak elkerültük egymást...

na, az milyen lett volna már, ha bejövök, és miutàn arcon csapnak az emlékek még őt is itt találom...
(nagyon durva lett volna.)

így csak forgatom a fejemben a régmúltat, azon az asztalon táncoltam, az volt a kedvenc székem a pultnál, ott ültem, mikor... és amott meg az volt, hogy, és miután elmeséltem a pirosruhát, meg a szilveszterek, meg a bandázások, ittottalvások, ésésés, ...

megszépítette az idő is, azt hiszem, de sok dolog azért saját jogán aww.


de nagyon fura ez...